XXIII. Kárpát-medencei Háló-tábor

2024. augusztus 11 és 17 között került sor a XXIII. K-m Háló-tábor megszervezésére a gyönyörű Zempléni-hegység közepén megbúvó Pusztafaluban, amelynek témája „Közösségben…” volt. A tábor mintegy 200 résztvevője a Kárpát-medence mind a hat régiójából, Magyarországról, Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből és Partiumból érkezett. Mi Délvidékiek 27-en jöttünk, többségében egy bérelt busszal. A 14 órás hosszú utazás alatt jól összerázódott a kis csapat.

A buszbérlés költségeit a Nemzeti Együttműködési alap támogatta.

A táborszervezők szívélyes fogadtatása után hálaadó szentmisét mutattak be a velünk együtt utazó délvidéki atyák Vreckó Ferenc, zentai esperesplébános és Halmai János nagybecskereki káplán, majd összeállt a tábori miséken zenei szolgálatot teljesítő lelkes kis csapat.

Mint minden évben a tábor korosztály szerint, felnőtt, ifi és tini, gyerek, ovis és baba-mama-papa altáborokra oszlott. A hét folyamán minden napnak egy-egy régió volt a házigazdája. A napok témái a közösségben való létünk szintjei voltak keresztény életünkben, mint amilyenek: közösségben a társadalomban, közösségben a családban, közösségben Istennel, közösségben az egyházközségben és közösségben a Hálóban.

A délvidéki csapat a tábor első napján vállalta a házigazda szerepét. A buszon begyakorolt énekszóval ébresztettük a táborlakókat, majd a napi zsolozsmát választottuk reggeli imaként. A délelőtt folyamán közös tábornyitó ünnepségre került sor, ahol a Kárpát-medencei Háló egyik alapítója Szeibert András köszöntötte és buzdította a táborlakókat, majd megismertük a tábor szervezőit, az altáborok vezetőit és a kiscsoport vezetőket. Ezután a nyitó szentmise következett, amelyet a Kecskemétről érkező Mons. Dr. Tóth Tamás atya, a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkára celebrált a jelenlevő atyákkal együtt. Délután Tamás atya gondolatindító előadását hallhattuk, amelynek témája „Közösségben a társadalomban” volt, alapgondolata pedig, hogy az emberiséget Isten egy nagy egésznek teremtette. Az oltáriszentségben jelen levő Krisztus asztalközössége által mi a világ összes keresztényeivel egymás testvéreivé válunk. A kiscsoportos beszélgetéseken az ismerkedés után, mély megosztásokra került sor az előadás kapcsán. A nap hátralevő részén minden Háló-tábor közkedvelt programjára a gasztroest megszervezésére került sor, ahol a régiók otthonról hozott étel és ital különlegességeikkel kínálták meg egymást.

A tábor második napján Magyarország volt a házigazdánk. A korán kelők a tábor minden reggelén íjászkodhattak, Szeibert András irányításával. Az ötletes ébresztő után imával kezdtük a napot. A délelőtti előadást a Marosvásárhelyről érkező Szénégető István atya tartotta, Közösségben a családban címmel. A családot, a legkisebb közösséget ugyanúgy, mint a többi közösségeinket is három alapvető tulajdonság kell, hogy jellemezze. Az Isten ajándékaként kapott sokszínűségünk, amely képességeink, adottságaink révén mutatkozik meg, a példaként követendő ősegyház jellemzője a közösségi anyagi és szellemi tulajdon kell legyen, valamint a hit a Szentháromságban, mint a közösségek támogatójában- mondta István atya. A közösségek, így a család is csak akkor működik, ha a tagjai szeretetből kezdeményeznek, kapcsolódnak egymáshoz és adni akarnak az Isten által kapott készségeikből, képességeikből. A témáról kiscsoportokban beszélgettünk. A megszokott időpontban a napi szentmisén vettünk részt, amelyet István atya celebrált a jelen levő lelki atyákkal együtt. A délutáni kirándulós program két lehetősége közül választhattunk, a gyalogos túrázást a fűzéri várhoz, vagy a buszos kirándulást a fűzérradványi gróf Károlyi Ede kastélyhoz. Mind a két lehetőség csábítónak tűnt, de én a kastély látogatás mellett döntöttem. A 900 hektáros rendezett területen lévő angolpark és a gyönyörű részben felújított kastély megtekintése felejthetetlen élményt nyújtott számomra. Az esti program Navratil Andrea Dúdolójával, amelyet egyformán élveztek kicsik és nagyok, még csak tetézte a második nap élményeit.

Szerdán a kárpátaljaiak ébresztették a tábort és szervezték meg a reggeli imát. A nap témája Közösségben az Istennel volt. A délelőtti előadást, az Erdélyből érkező táborozó társunk Acél Cecília tartotta. Jól felépített, mély gondolatokkal és személyes megosztással gazdagított előadásában rámutatott arra, hogy milyen fontos az Istennel való kapcsolatunk, mert ha az nincs rendben, más közösségben sem tudunk helyt állni. Ugyanez érvényes fordítva is. Ha nem tudunk a mellettünk élőkkel közösségben lenni, megbántódásainkat letenni, akkor Istennel való kapcsolatunk is lazábbá válik. A kiscsoportos beszélgetéseinkben személyes példáinkkal gazdagítottuk és erősítettük egymást. Az ezt követő szentmisét a nagykálói kerület esperese Lengyel József atya tartotta a jelenlevő atyákkal együtt.

A délutáni választható programok közül az un. falusi olimpia nyerte el a többség érdeklődését, ahol gyerekek, tinik, ifik és felnőttekből álló csapatok vetélkedtek a következő ügyességi számokban, mint amilyenek a zsákban ugrálás, csizmadobálás, kukoricamorzsolás, talicskatolás bekötött szemmel, gólyalábon járás és mások voltak. A szerda est az elcsendesedés jegyében zajlott, Taizé imaórával, szentségimádással egybekötve, amely alatt gyónási lehetőség nyílt, majd az éjszakába nyúló zsoltárok olvasása következett.

Csütörtökön augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén a felvidéki barátaink kerültek sorra a tábor házigazdáiként. A nap támája Közösségben az egyházközségben volt. Délelőtti előadónk Csordás Gábor, nyíregyházi plébános atya az egyházközségekben tapasztalható pozitív és negatív jelenségekre hívta fel a figyelmünket. A falusi egyházközség nagyon könnyen ellaposodik, a városi egyházközségeknél viszont nagy a választási lehetőség, ha több plébánia is van a helységben. Ott az emberek nem köteleződnek el egy egyházközség mellett. Fontos, hogy az egyházközségek tagjai missziós lelkületűek, befogadóak és tettre készek legyenek, így közösen segítve a helybéli plébános és a képviselő testület tevékenységét, saját lehetőségeik és képességeik szerint. A kiscsoportos beszélgetés után hangulatos ünnepi szentmisén vehettünk részt, amelyet Csordás Gábor atya és paptestvérei celebráltak. A szentmise zenei szolgálatát ez alkalommal a Nyíregyházáról érkezett kántor gyönyörű orgonajátéka és éneklése tette még ünnepélyesebbé. A délutáni szabadidős programok keretében néhányan kirándultak a határ felvidéki oldalán fekvő Izra tóhoz, mások kötetlen beszélgetést folytattak, ismerkedtek egymással. Este a Képmás együttes megzenésített versekkel szórakoztatta a tábor résztvevőit.

Pénteken a tábor utolsó napján Erdély és Partium közösen ébresztette a tábort és szervezte meg a reggeli elmélkedést. A délelőtti előadást Dr. Thuróczy György a Háló egyik alapítója tartotta Közösségben a Hálóban címmel. Többek között beszélt a Háló lelkiségéről, amely befogadó, nyitottságáról, Kárpát-medenceiségéről, keresztény mivoltáról és nem utolsó sorban a magyarságtudatot erősítő feladatáról, különösen az elszakított területeken. A Kárpát-medencei Háló felebaráti közösség, amely az otthon egyházát építi, ahol minden kisközösségbe tartozó vagy közösséget kereső ember szeretve érzi magát. Előadása után Német Zsolt, parlamenti államtitkár szólt a táborlakókhoz. Méltatta a Háló tevékenységének jelentőségét, amely civil kezdeményezésű, alulról építkező, kapcsolatokat építő mozgalom. A magyar társadalomban nagyon fontosak a keresztény értékrendet valló civil kezdeményezések, emelte ki Németh Zsolt államtitkár. A tábor utolsó kiscsoportos beszélgetésén, a hét folyamán a már összeszokott baráti közösségek elbúcsúztak és egymást megajándékozták egy-egy személyes jókívánsággal vagy fohásszal. A táborzárási program szentmisével kezdődött, amelyet a Debrecenben szolgáló Mike Ervin atya, a táborszervező csapat tagja celebrált a jelenlevő atyákkal együtt. A mise után az ovis, a gyerek, tini és ifi altáborok résztvevői énekkel, mesével, tánccal kedveskedtek a tábor résztvevőinek. Ezzel betekintést nyújtottak egész heti tevékenységükbe, amely idő alatt lehetővé tették a szüleiknek, nagyszüleiknek a felnőtt altábor programjain való részvételt. Végül ajándékot is kapott minden táborlakó, egy cserépbe ültetett virághagymát, amelyet tábornyitáskor hoztunk a Kárpát-medence régióiból. Így jelképeztük, hogy szebbé, virágosabbá varázsoljuk a teremtett világot. Az estet és egyben a XXIII. Kárpát-medencei Háló tábort is fergeteges, csűrfesztivállal-táncházzal zártuk.

Szombaton reggel hálaadó csendes szentmisén vettünk részt, amelyet a két délvidékről érkező atya, Vreckó Ferenc, zentai esperesplébános és Halmai János nagybecskereki káplán celebrált, akik a tábor minden napján a vendégatyákkal együtt konccelebráltak a szentmiséken. A reggeli után már csak a búcsúzkodás és fotózás következett a hosszú haza vezető út előtt, amely alatt bőven volt időnk a táborban megélt közösségi élményeink átgondolására és megosztására.