Ünnepi szentmisével zárult a Nagybecskereki Egyházmegye első zsinata

A nagybecskereki egyházmegyei zsinat zárószentmiséjét május 30-án tartották a nagybecskereki székesegyházban. Az ünnepi szentmisét Dr. Német László SVD megyéspüspök mutatta be a Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia tagjaival; Erdő Péter bíboros érsekkel és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjaival, illetve azok képviselőivel; valamint a szomszédos egyházmegyék püspökeivel. Az eseményt megtisztelték jelenlétükkel mons. Luciano Suriani apostoli nuncius; a Boldogasszony Iskolanővérek képviselői; a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövetségének és szabadkai főkonzulátusának képviselői; a Magyar, a Horvát és Cseh Nemzeti Tanács képviselői; valamint a Szerb Állam Vallásügyi Minisztériumának képviselői. A zsinati munkabizottságok tagjai; Dr. Csiszár Klára pasztorálteológus, a Nagybecskereki Egyházmegye zsinatának teológiai tanácsadója; Dánku Balázs a zsinati folyamatok lelki kísérője; Dr. Máté-Tóth András professzor, aki a VALLÁS ÉS EGYHÁZ vallásszociológiai/pasztorálszociológiai felméréseket vezette és a zsinat külső teológus megfigyelőjeként volt jelen a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának dékánjával, Dr. Vik János professzorral közösen, intenzív három napot töltöttek együtt, megvitatták a zsinati folyamatok során feldolgozott tíz munkadokumentumot. Hálát adtak az elmúlt időszakért, amelyben voltak gyümölcsöző és közösségépítő zsinati megbeszélések, voltak veszteségek, koronavírus-járvány, azonban a munka tovább folytatódott.

Az ünnepi szentmise keretében mons. Pastyik Róbert általános helynök felidézte a zsinat kezdetét, a munkafolyamatot és a zsinati napok jelentőségét:

2017 decemberében Dr. Német László SVD megyéspüspök meghirdette egyházmegyénk első zsinatát. 2017 és 2021 között folyt a zsinati előkészületi munka, melynek folyamán elkészült az a 10 zsinati dokumentum, amelyet a plébániáinkon mindenkinek alkalma volt megbeszélni, megvitatni, javaslatát megtenni. Voltak dokumentumok, amelyekhez több mint 800-an szóltak hozzá. Ezzel egy megújulási folyamat indult el, mely zsinatunk jelmondatának is megfelel: Jó nekünk itt! Ezekből a hozzászólásokból született meg az a munkadokumentum, instrumentum laboris, melyet az elmúlt napokban átbeszéltünk módosítottunk és zsinati dokumentumként végleges formába öntöttünk. A zsinati napok eredményét, ezt a zsinati dokumentumot most az egyházmegye híveinek, animátorainak és bizottságtagjainak képviseletében mons. Gyuris László püspöki helynök, együtt a munkabizottságok vezetőivel, átnyújt Dr. Német László SVD nagybecskereki megyéspüspöknek.

A főpásztor homíliájában utalt arra, hogy bár a zsinati folyamat lezárult, a munka igazán csak most kezdődik, és arra biztatta a jelenlévőket, hogy merjenek elindulni, megújulni és megújítani a zsinat szellemében.

Dr. Német László SVD püspök homíliáját teljes terjedelmében közöljük:

Jézus Galileába rendelte a tanítványait, azokat, akiket ő választott ki, hogy három évig vele legyenek, tanuljanak mellette, ismerjék meg általa az Atyát, a mi Istenünket. Ezek a tanítványok tanúi voltak Jézus szenvedésének, halálának, de dicsőséges feltámadásának is. Ez a mai találkozás Jézussal, melyről az evangélium beszél, különleges, hiszen a helyszín újra az, ahol az egész elkezdődött, Galilea, a pogány tartomány, ahonnan nem jöhetett semmi jó, vagy nem várhattak semmi jót, még egy prófétát sem. És Jézus itt, a hegyen találkozik a tizeneggyel. A Biblia világában a hegy mindig is Isten közelségét jelentette, egy kiváltságos helyet, ahol a gyenge ember megérezheti Isten közelségét, gondoljunk Illésre és a Kármel hegyre, Sinai hegyre, ahol Isten megjelenik Mózesnek és átadja neki a tíz parancsolatot, vagy amikor Jézus színeváltozása alatt a megrettent tanítványok csak azt tudták kimondani: Jó nekünk itt!

Na de mi jó jöhet Bánátból? Hányan éreztük, hallottuk ezt már.

Jó nekünk itt. Ezzel a jelszóval, ezzel a mottóval voltunk mi is úton Jézussal, az Atyával és a Szentlélekkel 2017 decemberétől. Hosszú utat tettünk meg, de kitartottunk. Lehet, hogy voltak csalódások, hisz az apostolok is csalódtak Jézusban, hogy nem beszélt elég világosan, hogy nem állította fel Izrael királyságát. De a csalódások mellett és velük együtt, mi mentünk tovább. Soha ennyi ember nem vett részt a nagybecskereki egyházmegyében egy szervezett, pasztorális munkában, mint ebben a zsinati folyamatban. Na, mi jó jön Bánátból?

Sokan akartak részt venni, és minden hang számított. Hallani akartuk egymást, a másik véleményét, álmait, félelmeit. Együtt akartunk imádkozni egyházmegyénk jelenéért és jövőjéért. Ferenc pápa szerint egy egyházmegyei zsinat, a zsinati út az Isten népének a szent ideje, amikor mindenki részt vehet az élő egyház életében.

Lehet, hogy nehéz volt a munka, de ma itt vagyunk, mint a tanítványok a mai evangéliumban, mert Jézus idehívott minket, nem egy hegyre, mert hát ez a székesegyház csak 83 méter magason van a tengerszint felett. Jézus hívott minket össze Szentlelke tevékenysége által, hogy hálát mondjunk az Atyának ezért a zsinati folyamatért.  Ez jön Bánátból!

Jézus, amikor a hegyre hívta a tizenegyet, nem csak látni akarta őket, hanem parancsot adott nekik: „Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek”

Jézus utolsó parancsa új életcélt adott a bizonytalan, kételkedő tanítványoknak. Menjetek!

Az előbb azt mondtam, hogy imádkoztunk jelenünkért és a jövőnkért. A múltat, múltunkat pedig Isten kezébe helyeztük. És mondjuk ki, volt mit belehelyezni!

Mindig sírunk, hogy kevesen vagyunk, állandóan vissza-vissza nézünk, hogy volt előtte, mennyi minden megy tönkre folyamatosan szemünk előtt, mennyivel jobb volt régebben.

Ha nem lépünk ki ebből az állandó múlt-idézésből, elveszünk az önsajnálkozásban, sírásban és depresszióban, ahogy ezt kimutatta a pasztorálszociológiai tanulmány is, ami tükröt állított nekünk. A kereszténység csak divatnak marad meg ott, ahol makacsul a múlthoz kötjük magunkat, ahol az épületek megőrzése a legfontosabb, s közbe már elfelejtjük mit is jelent katolikusnak lenni és keresztényként élni.

Ezért volt fontos a zsinat. És ennek a zsinatnak a végén most itt áll a jézusi küldetés: menjetek!

Jézus egy kis közösséggel, az apostolokkal kezdte el a missziós munkát. Több példabeszédet is mondott a kis közösségekről, kis nyájról, a sóról, a mustármagról, a kovászról. Tudatában volt és ő tudatában van ma is annak, hogy nem sok, hanem odaadó emberekre van szükség. Olyan emberekre, akik áthatják az egészet, az egész egyházmegyénket, egész Bánátot. Olyan emberekre, akik Krisztus fényét tükrözik vissza és úgy élnek, hogy az eloszlatja a sötétséget.

Küldetést kaptunk most a zsinat végén, hogy menjünk és hirdessük a feltámadt Krisztust mutassuk meg a világnak azt, amit Jézustól tanulunk! A munka folytatódik.

Menjünk és hirdessük az Evangéliumot, mutassuk be Isten szeretetét és irgalmát a világnak. Ámen.

A szentmisén Csiszér László előadásában felcsendült a Zsinati himnusz, amelyet erre a jelentős alkalomra írt. Hamarosan Bánát hívő népe számára is elérhetővé tesszük honlapunkon a kétnyelvű szerzeményt.

Kép: Deák Róbert