Újra eljövünk feltöltődni, megerősödni, imádkozni…
Július 14-én 8 órakor gyülekeztünk a törökbecsei Szent Klára plébániatemplom udvarában, gyalogosok, biciklisek és személygépkocsin érkező zarándokok, mi, akik a 13. alkalommal meghirdetett aracsi zarándoklatra jelentkeztünk. A Délvidéki Háló törökbecsei bogozói Micsik Béla vezetésével évek óta megszervezik számunkra ezt a csodálatos zarándoklatot, hitünk és nemzeti múltunk szent templomához, az aracsi Pusztatemplomhoz.
A rendezvény az Európai Unió, Interreg-IPA CBC Magyarország-Szerbia és a Bethlen Gábor Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Az idén mintegy hatvanan érkeztünk Délvidék 10 helységéből. Gyalogosan tizenheten vállaltuk a 7 kilométeres zarándoklatot, négyen pedig biciklivel érkeztek Óbecséről és Adáról. A kellemesen meleg időben gyönyörű napraforgós parcellák között és majd három méterre nőtt kukoricatáblák mellett imádkozva, elmélkedve és beszélgetve haladtunk. Gyorsan repült az idő, fogytak a kilométerek és már láttuk is a távolban úti célunk impozáns körvonalait. Hogy lerövidítsük a távot a learatott búzatáblákon meneteltünk tovább. A tarló felsértette lábunkat, de ezt áldozatként felajánlottuk az út többi fáradalmával együtt családunkért, közösségeinkért, magyarságunkért.
A romtemplomhoz érve, kis pihenő után a találkozó fénypontja a pusztatemplomban megtartott szentmise következett, amelyet már sokadik alkalommal a bácsföldvári plébános Dr. sc. Horváth László celebrált a jelenlevő Ft. Vreckó Ferenc, zentai plébánossal együtt. A zenei szolgálatot Micsik Béla, törökbecsei népművész szolgáltatta magyar tekerővel. László atya homíliájában rámutatott arra, hogy mint a történelem folyamán sokszor, úgy most is üldözik a keresztényeket, mindannyiunkat, akik nem akarjuk a világi dolgokat előtérbe helyezni a krisztusi törvényekkel szemben. Fontos, hogy minden keresztény informált legyen és tudjon olvasni a sorok között, így megértheti, hogy emberi gyarlóság az okozója azoknak a hibás döntéseknek, amelyek a múltban az egyházban történtek (például a reformáció kiváltó oka, két gazdag család hatalmi viszálya volt).
A szentmise az ódon falak között mindig megérint engem. Szinte érzem az évszázadok alatt itt imádkozó őseink jelenlétét. Körülölel a nyugalom, béke tölti be szívemet. Az állandóan fújdogáló szél csendes simogatása és a madarak éneke áhítattal tölti be lelkemet. A szentmise után bőséges ebéd következett, majd a sportolni vágyók íjaztak, mások pihentek, beszélgettek, fotóztak vagy egyszerűen gyönyörködtek a természetben. Délután a Bácskertesről érkezett Toldi István mesefa, Mátyás királyról mondott meséket nekünk, majd elmondta az aracsi Marika tündérről szóló legendát is és még néhány érdekes népmesét. Ízes magyarsággal, nagy átéléssel, ügyes fordulatokkal gazdagon megtűzdelt meséit élvezettel hallgattuk fiatalok és régebb óta fiatalok egyaránt.
A szívélyes búcsúzkodás után útra keltünk. A fáradt zarándokok számára traktoros pótkocsikat biztosítottak a szervezők. A pótkocsin ülve búcsúzó pillantásokat vetettünk a távolodó pusztatemplomra és lelkünkben megígértük, hogy ha egészségünk megengedi, jövőre újra eljövünk, feltöltődni, megerősödni és imádkozni.
