Olajszentelés a nagybecskereki székesegyházban

Rendhagyó módon Keresztelő Szent János ünnepén tartották meg a Nagybecskereki Egyházmegyében az olajszentelést. Az ünnepi szentmisét msgr. Roos Márton ny. temesvári püspök, nagybecskereki apostoli kormányzó mutatta be az egyházmegye lelkipásztoraival, akik közösen megújították papi fogadalmaikat.

A főpásztor teljes homíliáját itt adjuk közre:

Főtisztelendő paptestvérek, tisztelt diakónusok és egyházmegyei munkatársak, Krisztusban szeretett Testvérek!

Az idei esztendő, amely lassan a második feléhez közeledik, meglehetősen sok nehézséget hozott. A hirtelen kialakult, fertőző és eddig ismeretlen betegség, amely most már az egész világot megbénította, kiszakított minket a megszokott és magabiztos mindennapokból. Mindannyiunkat, egészségeseket és betegeket, fiatalokat és időseket az emberi lét szélére sodort. Fizikailag mindannyian fenyegetett állapotba kerültünk.

Emberi létünk szélső határán élünk, úgymond, az elmúlás és halál árnyékában, amit a köztünk élő fiatalabbak eddig soha nem tapasztaltak meg, sok idős pedig már elfelejtette, vagy inkább el akarta felejteni, mert állandó életveszélyben élni nem mindenkinek való. Az ilyesmi megviseli az ember idegeit, és nem olyan könnyű, mint annak idején az iskolában az egyszeregy. A járvány fenyegetettségében eltöltött hónapok ezt nagyon világossá tették számunkra és durván szembesítettek minket ezzel. Még azoknak is, akik ezt nem akarták beismerni, be kellett tartaniuk az előírásokat, pusztán a saját egészségük megőrzésének érdekében. Szeretnék külön köszönetet mondani és elismerésemet tolmácsolni – elsősorban püspökük nevében – mindazoknak a papoknak és világiaknak, akik az elmúlt hetek és hónapok során hűséggel, lelkiismeretesen és bátran szolgálták az egészséges és betegek testvéreinket. Istennek hála, hogy a papság között senki sem fertőződött meg veszélyes módon a vírussal.

Az idős emberek számára előírt zárlat hónapjai, a fiatalabbak számára pedig a mindennapi kijárási korlátozások, a papok számára a szentmisék bemutatása hívek nélkül, különösen vasárnap és ünnepnapokon vagy a nagyhéten és húsvét ünnepén, még a régóta szolgáló papok számára is új volt, amivel eddig még soha nem találkoztak. Ezért nem meglepő, ha egyikük vagy másikuk úgy érezte, hogy papi léte megkérdőjeleződik. A szent olajok szokásos megáldását, szintén a mai napig el kellett halasztani. Keresztelő Szent János születésének ünnepe azonban nagyon is megfelelő nap, mert az ő életének, valamint a mi papi, diakónusi vagy egyházi szolgálatunknak sok közös vonása van.

János az, aki előkészíti az Úr útját, akinek egy szent népet kell felkészítenie az Úr fogadására, aki szerényen és mély alázattal értette meg és teljesítette küldetését. De azt is ismerte, amit mi megpróbáltatásnak nevezünk: „Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk?” – „Neki növekednie kell, nekem kisebbednem.” Leírható-e János szolgálata ennél szebben és pontosabban? Mától a nappalok egyre rövidebbek, az éjszakák pedig hosszabbak, karácsony, vagyis az Úr születése után, aki a világ világossága, ismét növekednek a nappalok. A váltakozó természet jó tanítómesterünk.

Az olajok, amelyeket ma egyházmegyénk székesegyházában László püspök atyánk nevében megszentelünk, buzdítás akar lenni mindannyiunk számára, akik ennek az egyházmegyének a presbiterei, diakónusai, lelkipásztorai vagyunk:

– A keresztelendők olajával azokat kenjük meg, akik megkapják a hit kegyelmét és az anyaszentegyház tagjaivá válnak. A kereszteléskor a keresztelendő gyermekek szülei is különleges meghívást kapnak, hogy a gyermekeik számára a hit megélésének példaképei legyenek, valamint arra, hogy a gyermekeiket keresztény szellemben neveljék. Nekünk papoknak és lelkipásztoroknak gondoznunk kell a gyermekek egyszerű, még formálódó hitét és vezetnünk kell őket annak megerősítésében lépésről lépésre, mindig mellettük állva és kísérve őket. Lelkipásztorként mi vagyunk a szülők és a családok lelki kísérői és irányítói.

– A betegek szentségének kiszolgáltatása pillanatnyilag különleges figyelemre szorul, de a jelenlegi nehéz helyzetben a beteg embernek még nagyobb szüksége van a papra, annak imádságára, buzdító szavára és még inkább a szentség kiszolgáltatására, főleg, ha távolabb lakik a matertől. Ne sajnáljuk sem az utat hozzájuk, sem az időt vagy a fáradságot.

– A szent krizma a legnemesebb a három olaj közül, mivel Jézus Krisztus az Úrnak, az Atyának, egyetlen igazi Felkentje, Krisztusa. Tőle származik hitünk és elnevezésünk is: keresztények vagyunk. Fontos ez, és ezért még a Szentírás is különlegesen kiemeli, hogy Antiochiában nevezték először a hívőket keresztényeknek, Christianói. Ezzel az olajjal kentek fel bennünket is keresztelésünkkor, bérmálásunkkor, pap- és püspökszentelésünkkor. Ezért a krizma megszentelése a püspöknek van fenntartva és a szentelési szentmisében különleges figyelemmel végezzük a szent krizma szentelését.

Ezért, kedves paptestvérek, diakónus urak, kedves keresztény testvéreim, gondoljuk meg, amit a Szentírás utolsó könyvében olvashatunk és ami mindnyájunkra, akár püspök, akár pap vagy diakónus, akár egyszerű keresztény hívő, vonatkozik:

Jézus Krisztus a királyok méltóságát adta nekünk és arra hívott bennünket, hogy Istennek, az Atyának, legyünk papjai és Néki tetsző áldozatokat mutassuk be.

Adja a jó Isten, hogy így is legyen. Ámen.