Ökumenikus imahét Nagybecskereken
Arra hívattunk, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük! /1Pt 2,9/
Nagybecskereken hagyományosan három alkalommal, három helyszínen, a helyi viszonyokat figyelembe véve dolgozták fel az ökumenikus imahét anyagát, s imádkoztak a keresztények egységéért január 17-e és 24-e között. A városban 2010-ben szervezték meg első ízben az ökumenikus imanyolcadot a keresztények egységéért a katolikus, református és evangélikus közösségek részvételével. Idén a lettországi keresztények által javasolt szimbólumok – a gyertya, a só és a Szentírás – mindhárom közösségben központi szerepet kapott. A szertartást mindig a házigazda lelkipásztor vezette, Isten igéjét pedig a vendég lelkipásztorok olvasták fel és magyarázták.
A katolikus közösség tagjai jórészt magyar, kisebb hányadukban horvát anyanyelvűek, a református gyülekezet magyar ajkú, míg az evangélikusok szlovákok – így a keresztények egységéért három nyelven szállt a fohász.
A 2016-os imahét a református gyülekezetben kezdődött január 18-án. Az evangélikus lelkipásztor, Vladimir Lovas igehirdetése középpontjába a kapcsolatok építését és megerősítését helyezte, míg Masa Tamás atya Izaiás próféta gondolatait idézte, kiemelve, adjunk hálát minden nap Istennek, aki önmagát ajándékozta nekünk.
Kiss Nándor tiszteletes úr felhívta a figyelmet a szimbólumok jelentésére, arra, hogy a Föld sója és a világ világossága kell, hogy legyünk, s hirdetnünk kell az evangéliumot. Felkérte a jelenlévőket, hogy kóstolják meg a sót, amelyet központi helyen helyeztek el az asztalon. A lelkipásztorok pedig az égő gyertyáról közösségeik képviseletében „fényt vettek”.
A jelenlévők számára – s a város lakosai számára is – szimbolikus jelentősége volt katolikusok, reformátusok és evangélikusok közös kivonulásának templomból és fegyelmezett, de vidám átvonulásának a parókia épületébe, ahol a házigazdák megvendégeltek mindenkit.
Az imahét második állomása a szlovák evangélikus közösség volt január 21-én.
Msgr. Gyuris László atya a hívők szent papságáról beszélt. Idézett a II. Vatikáni zsinat dokumentumaiból a világi Krisztus-hívők hivatásával és küldetésével kapcsolatban.
A református tiszteletes, Kiss Nándor a szeretet parancsát helyezte igehirdetése középpontjába.
A házigazda, Lovas Vladimir lelkipásztor rámutatott az oltáron álló jelképekre és beszélt azok kapcsolatáról. A Bibliából indul ki a világ világossága és a Föld sója. Felhívta a figyelmet, hogy ne feledkezzünk meg a só ízéről és szerepéről, amely a találkozó szimbólumaként a későbbi szeretetlakomán a sós és édes süteményekben is megjelenik.
Az ökumenikus imahét a nagybecskereki székesegyházban zárult január 24-én. A három közösség öt lelkipásztora volt jelen az utolsó találkozón. A házigazda ezúttal msgr. Gyuris László székesegyházi plébános volt, s a katolikus egyház képviseletében Dr. Német László SVD püspök és Masa Tamás atya is ott voltak. Velük együtt imádkozott az evangélikus lelkipásztor, Vladimir Lovas és Kiss Nándor református esperes.
Kiss Nándor a babiloni fogságot követő időszakról beszélt Izaiás próféta jövendölése alapján. Történelmi áttekintést nyújtott az igerész magyarázatához, kiemelve az Istenbe vetett hit biztonságát.
Ahol együtt imádkoznak, ott az imádkozók eggyé válnak Krisztusban
– hangsúlyozta a tiszteletes úr.
Vladimir Lovas elmondta, az ökumenikus imahét befejeződik. Egy olyan hét, amely valamennyiünk számára lehetővé tette, hogy áldottakká váljunk.
Vajon ez nem egy csodálatos tanúságtétel s bizonyíték arra, hogy jó úton haladunk? Az imahét befejeztével visszatérünk munkánkhoz, találkozunk a városban, ahol ismerősökként üdvözöljük egymást. Mégis, mennyire más, ha Krisztus-hívőkként, keresztény testvérekként találkozunk, akik egy Istenben hisznek. Ne feledkezzünk meg arról, hogy szolgálatunk, melynek során tanúságot teszünk hitünkről, a mindennapokban is folytatódik
– kérte az evangélikus lelkész.
A házigazda székesegyházi plébános az oltáron álló – és az egész imahét jelképeiként szolgáló – gyertyára és sóra mutatott, kiemelve azok üzenetét. A jelenlévőket a katolikus közösség nevében egy-egy magyar vagy horvát nyelvű bibliai idézettel ajándékozta meg, hangsúlyozva a Szentírás jelentőségét.
Az összejövetel a plébánián agapéval zárult abban a reményben, hogy a megkezdett hagyomány a jövő évben is folytatódik.
