Nem hétszer, hanem hetvenhétszer!

Ezen választott mottóval zajlott november 9-e és 11-e között Muzslyán, illetve egypár helyszín erejéig Nagybecskerek szigorúan vett központjában a III. Interrégiós, egyben pedig a XVII. Délvidéki régiós Háló-találkozó.

Találkozás. Kapcsolat. Közösség. Felvidék, Délvidék és az anyaország huszonnégy településének összesen mintegy száz fős képviselője találkozott egymással Közép-Bánságban. Helyszínileg a muzslyai Emmausz Kollégiumban megrendezett találkozó gerincét képező tanúságtevő előadások, illetve komolyzenei dallamokkal is megerősíttetett lelki elmélyülések mellett, a hétvégi programból az élő helyi folklorkincset és kézművességet bemutató és népszerűsítő (műhely)motívumok sem maradtak ki. A találkozó teljességéhez a fennállásának másfélszázadik esztendejét ünneplő nagybecskereki székesegyházban tartott vasárnapi szentmise, továbbá egy rövid városnézéssel és látással egybekötött, kor(szak)vallató nyíltsisakos történelemóra is hozzájárult.

A rendezvény a Magyar Kormány támogatásával (Miniszterelnökség, Nemzetpolitikai Államtitkárság; Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.; Nemzeti Együttműködési Alap) valósult meg.

Fényképeink a rendezvény helyszínein készültek. Képek: Martinek Imre

III. INTERRÉGIÓS ÉS XVII.DÉLVIDÉKI RÉGIÓS HÁLÓ-TALÁLKOZÓ

November 9-e és 11-e között három napos Háló-találkozó volt Nagybecskerek mellett, Muzslyán, az Emmausz kollégiumban, melyre a Délvidékről, Felvidékről és Magyarországról mintegy 100 résztvevő érkezett összesen 24 helységből.

A program pénteken este kezdődött. Halmai Tibor, a délvidéki Háló vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, majd Szeibert András, a Háló vezetőségének tagja osztotta meg gondolatait a Hálóról. Ahogy az egyéneknek, úgy a közösségeknek sem jó egyedül lenni. Nem létezhetünk szigetként. A Hálóban megélhetjük a találkozás örömét, kapcsolatokat építhetünk és ez által közösséget. És valóban, a plébániatemplomban megtartott lelki elmélyülés során, amelyet mons. Gyuris László püspöki helynök vezetett, alkalmunk volt találkozni önmagunkkal, majd a következő két nap során a Mennyei Atyával és egymással is. A zenei áhítattal, amelyet Ana Aleksić Šajrer szoprán szólóénekesnek, Süveg Tibor hegedűművésznek és Rontó Márta, orgonaművésznek köszönhetünk, még mélyebben megéltük az összetartozást.

Szombaton reggel megzenésített verseket hallhattunk Schön György tolmácsolásában, majd Emlékszem, hogy elfelejtettem címmel Klemm József újságíró, a Vajdasági RTV vezérigazgató-helyettese nagyszerű előadását élvezhettük a megbocsátásról. Megbocsátásra Isten és ember között, ember és ember között kerülhet sor, illetve az ember saját magának is meg kell, hogy bocsásson. Isten és ember közötti kapcsolatban általában akkor áll be zavar, ha megjelenik a bűn. De Isten feltétel nélkül meg tud nekünk bocsátani. Bűneinket a „tenger mélyére” dobja. Nem így az ember, aki azt mondja: „Megbocsátom embertársamnak azt, hogy megsértett, de nem felejtem el!” Pedig Isten arra tanít bennünket, hogy bocsássunk meg mindenkinek. Legyünk irgalmasak, és akkor nekünk is megbocsátanak. Bocsássunk meg önmagunknak is, így lesz meg a lelki harmóniánk. Isten elengedi a bűneinket, de tegyük ezt meg mi is embertársaink felé. Így jöhet létre Isten csodálatos terve. Tehát, ha azt akarod, hogy neked megbocsássanak, bocsáss meg te is másoknak. S ha föltennénk a kérdést: Megbocsájtani vagy elfelejteni? a válasz egyértelmű: Megbocsájtani és elfelejteni!

Kiscsoportos beszélgetésre is sor került még, melyen az előadáson elhangzottakat taglalhattuk tovább. Délután tematikus műhelymunkák közül választhattunk: kézműves műhely, egy népmese közös feldolgozása, kancsikázás, íjászat és közösségi játékok a sportpályán.

Kereszténység a nagyvilágban címmel Elias Ohoiledwarin Kelet-Indonéziából származó verbita atya tanúságtételét hallgathattuk meg ez után. Mindannyiunk számára lenyűgöző volt az, ahogyan saját vallásos neveltetéséről, családjáról beszélt az atya. Példamutató módon megerősítette családtagjait a közös ima, közös étkezés, templomba járás, közös házimunka és közös szolgálat. Rajta kívül még egy testvére szolgálja az Urat. Kivetítőn megjelentetett képekkel alátámasztva beszélt az atya azokról a helyekről, amelyeket szolgálat közben bejárt a nagyvilágban. Elbeszéléséből közelebb kerülhettünk  az indonéz katolikus egyházhoz, amely egy élő közösség, ahol igen erős a Mária-tisztelet. Amerikában is szolgált az atya, amely szerinte az egyik legerősebb keresztény ország. Élő, dinamikus és aktív az amerikai egyház, és szinte az egyház tartja össze a „nemzetet”, mert mindenki ad valamit a saját identitásából. S csak hogy az atya szavait idézzem: „Hihetetlenül vallásos Amerika!”

Kínában is több mint 100 katolikus egyházközösség van, az ottani pezsgő vallásos életet is színes felvételek támasztották alá. Tehát: kell nekünk Isten. Isten az, aki nélkül nem tudunk élni. A hit az a kincs, amit őrizni és ápolni kell, a hit gyakorlásában pedig jó példával elöljárni. Gyönyörű, élő és színes az egyház, a kérdés csak az, hogy mi mennyit teszünk meg ennek megőrzéséért. Hiszen mi vagyunk az egyház, és amilyenné alakítjuk, olyan lesz.

Elias atya tanúságtétele mindannyiunkat fellelkesített. Előadása alatt gitárkísérettel egy pár dalt is előadott, amelyet a kivetítőről követve mi is együtt énekeltünk vele. Ezek a dalok Jézusról szóltak és a közösségi együttlét öröméről, amelyet ebben a három napban mi is folyamatosan megtapasztalhattunk.

Ez után Kovács Jolánka író és könyvszerkesztő „Rétesország meséi” című meséskönyvét mutatta be Kónya Kovács Ottília újságíró. Este a muzslyai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület citerazenekara és vegyeskórusa mutatkozott be. A citerazenekar vezetője Lele József, a népművészet mestere, a vegyeskórusé pedig Rontó Márta zenetanárnő. Előadásukkal nagy sikert arattak, különösen az ifjú tehetségek. Dicséretük a szűnni nem akaró taps volt. Az est folyamán Micsik Béla népművész egy népdalcsokrot adott elő asztali citerán. Mindezt a kiscsoportok játékos bemutatkozása, majd kötetlen éneklés követte.

Vasárnap a reggeli után autóbusszal utaztunk Nagybecskerekre, és 9 órától szentmisén vettünk részt a 150 éves jubileumát ünneplő nagybecskereki székesegyházban, amelyet dr. Német László SVD megyéspüspök mutatott be. A szentmise alatt a zenei szolgálatot az Emmauel Kamarakórus végezte, Dutina Vilma karnagy vezetésével és Konrád Emma orgonakíséretével. Ezután átsétáltunk a városházára, ahol Marcsók Vilma nyugalmazott magyartanárnő, helytörténeti kutató előadásában megismerkedhettünk a várossal és annak fő nevezetességeivel.

A kollégiumba való visszatérés után a találkozó lezárása következett. Schön György, a Háló vezetőségének tagja osztotta meg velünk záró gondolatait, de személyes élmények megosztására is sor került. A finom ebéd elfogyasztása után elbúcsúztunk egymástól, és lelkiekben megerősödve és feltöltődve térhettünk vissza otthonainkba magunkkal víve az együtt töltött napok örömét és áldását.

A három napos Háló találkozó megvalósítását a Bethlen Gábor Alap és a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásának köszönhetjük.

Bálint Tünde