Megszentelt élet napja

Február 2-án ünnepli az Egyház Urunk bemutatását a templomban. Gyertyaszentelő Boldogasszonyt 1997-ben nyilvánította a megszentelt élet napjává Szent II. János Pál pápa.

A Nagybecskereki Egyházmegyében hagyományosan ezen a napon a szerzetesek és szerzetesnők közös püspöki szentmisében adnak hálát hivatásukért, majd kötetlen beszélgetéssel és közös agapéval zárják a találkozót. Az idén, mint megannyi rendezvényt, a koronavírus-járvány ezt is felülírta.

Az ünnep kapcsán beszélgettünk az indonéziai származású Elias Ohoiledwarin SVD atyával, aki lelkesen szolgálja Bánát hívő népét 2017 óta. Amikor megkezdte szolgálatát a Nagybecskereki Egyházmegyében nem csak az egyházi, de a világi médiumok is nagyrészt róla szóltak; és nem csak a magyar nyelvű médiában, hanem a szerb nyelvű írott és elektronikus sajtóban is szerepelt. A média megjelenéseiben azonban inkább az emberre, Elias Ohoiledwarinra fókuszáltak, a származására, arra a közegre, ahonnét származik, s kevéssé foglalkoztak azzal, ami miatt tulajdonképpen itt van, a szerzetesi mivoltával, azzal, hogyan hallotta meg Isten hívását, mit tart fontosnak továbbadni a jelenleg legnagyobb missziósrend, a verbiták nagy családjának tagjaként…

Ezt a hiányt kívántuk pótolni, amikor vele beszélgettünk.

– Európában valóban akkora hiány van szerzetesekből, hogy Afrikából, Ázsiából kell „importálnunk”?

Azt hiszem, hogy a misszionáriusok, nem a szerzetesek hiánya miatt jöttek Európába, hanem a küldetés miatt, amely Jézus Krisztus missziós parancsának teljesítéséből áll: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” (Mt 28,15). Egy szerzetes élete nem más, mint Krisztus élete; s küldetésünk is megegyezik az ő küldetésével. Azért vagyunk itt, mert „csak” követjük Jézus Krisztust, az ő életét és az ő kérését próbáljuk teljesíteni, hirdetjük az Örömhírt az egész világon.

Annak idején európai misszionáriusok mentek Indonéziába, Afrikába, Dél-Amerikába bizonyítékaként annak, hogy testvérek vagyunk. Mi nem a pap- vagy szerzeteshiány miatt jöttünk Európába, hanem azért, hogy jelenlétünkkel, személyes tanúságtételünkkel megmutassuk a katolikus egyház gazdagságát, egységét és a szépségét.

Nem a mennyiség a fontos, hanem a minőség. Jézusnak tizenkét apostola volt, mégis képesek voltak egy hatalmas egyházat alapítani. Nem a papok és szerzetesek száma a mérvadó, hanem az, hogy ki akarja odaadni életét Jézusnak és szolgálni az ő egyházában.