Megkezdődött a Nagybecskereki Egyházmegye zsinata

Szerző: Nagybecskereki Egyházmegyei Sajtóiroda · 2021. Május 28, Péntek

Püspöki szentmisével kezdődött az egyházmegyei zsinat a Nagybecskereki Egyházmegyében május 28-án. Dr. Német László SVD nagybecskereki megyéspüspökkel együtt misézett az egyházmegye papsága, valamint Dánku Balázs a zsinat lelki kísérője és Dr. Vik János a zsinat külső teológus megfigyelője.

A szentmise elején köszöntötték a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus keresztjét, amely erre az alkalomra érkezett Budapestről a nagybecskereki székesegyházba és itt is marad a zsinat bezárásáig, május 30-ig.

Homíliát mons. Gyuris László pasztorális helynök mondott, amelyet teljes egészében közzé teszünk.

Homília

Az evangelizációs tevékenység és a misszió fogalmának értelmezésében többféle nézet párhuzamosság jellemzi a Nagybecskereki Egyházmegye híveit. Míg jelentős azok száma, akik ezekben egyfajta kifelé történő irányt körvonalaznak (közel 35%, illetve 50%), hangsúlyozva a felebaráti szeretet gyakorlását, illetve Isten szeretetének hirdetését és az erről való tanúságtételt a mindennapokban, addig szintén jelentős azok száma, akik inkább egy befelé fordulást jelölnek meg (közel 30%) az evangelizáció kapcsán és olyan tevékenységeket kapcsolnak hozzá, mint a templomba való hívás, hitvédelem vagy a hitre való „térítés”. Látható, hogy ezt a szemléletet a hit, az Isten szeretetének szavak és sokszor meggyőzés útján történő terjesztése jellemzi, továbbá hangsúlyos a templomi jelenlét fontossága és az emberek templomba való hívása. Bár e csoport valamivel kisebb, mint a kilépő irányt hangsúlyozó hívek csoportja, mégis fontos foglalkozni azzal a valósággal, amelyet ez a szemléletbeli megosztottság jelent az egyházmegyében.

Mivel az evangelizációs tevékenység lényege Isten teremtő és gyógyító szeretetének megtapasztal- hatóvá tétele, egy kérdéscsoport az Isten- és emberszeretetet helyezi a középpontba és arra próbálja vezetni a híveket, hogy megfogalmazzák, hol érzik megtapasztalhatónak Isten szeretetét, ugyanakkor ezt ők hogyan tudják evangelizációs tevékenységük révén továbbadni, melyek ennek a segítő és akadályozó tényezői. Ebben az egyház két alapfukciója körvonalazódik, a martüria és a diakónia. Isten szeretetének konkrét megtapasztalása a zsinati csoportok közel 50%-a számára az önmagából kilépő magatartásban, tehát a felebaráti szeretet gyakorlásakor és az emberi kapcsolatokban valósul meg. Fontos ugyanakkor, hogy egy közel ugyanekkora csoport számára (közel 40%) a spirituális dimenzió az erőteljes, miszerint a különböző liturgikus cselekményeken való részvételben (szentmise, ájtatosságok, szentségekhez való járulás), a személyes imában, illetve annak meghallgattatásában tapasztalják meg Isten szeretetét. Az egyház tevékenysége révén Isten szeretete egyrészt az imában és a különböző liturgikus cselekményekben tapasztalható meg, ugyanakkor a közösség fontosságát (közel 21%), a mások felé való nyitást, a szeretetszolgálat gyakorlását is sokan kiemelték (közel 1/3-a a válaszadóknak). A Nagybecskereki Egyházmegye hívei szerint az isteni szeretet továbbadásának a legmegfelelőbb módja egyértelműen az embertársi kapcsolatok ápolása (a válaszadók közel 75%-a jelölte meg ezt a választ), mégpedig a felebaráti szeretet gyakorlása által (úgy a családban, mint más közösségekben, beleértve a szükséget szenvedők megsegítését is). A szeretetszolgálat gyakorlása a hívek számára egyértelmű, ugyanis közel háromnegyedük vallotta azt, hogy rendszeresen végzi a szeretetszolgálatot, akár egyénileg, akár csoportban, szervezett formában. Ez különböző tevékenységeket jelent, mint például otthoni látogatás/segítségnyújtás vagy különböző anyagi segítség (pénz és más adományok juttatása, gyűjtése). A legnagyobb örömet a szeretetszolgálatban a megsegített hálája és az arcáról leolvasható boldogság jelenti az egyházmegye híveinek közel fele számára, de nem elhanyagolható a segítségnyújtás eredményessége sem (valamivel több, mint 1/3-a), illetve az önmagában érzett öröm, amit a másokon való segítségnyújtás okoz (valamivel több, mint 1/4-e). Míg a hívek számára a szeretetszolgálat gyakorlásában egyértelmű erőforrás az Istennel való élő és személyes kapcsolat (közel 37%), addig a legnagyobb akadályt az jelenti, amikor a másik fél bezárkózik és elutasítja a szeretetteljes közeledést (a válaszolók közel 30%-a jelölte meg ezt akadályként). Az egyháznak, a Nagybecskereki Egyházmegye híveinek közel 40%-a szerint, feladata a felebaráti szeretet gyakorlásában példát mutatni, továbbá olyan lehetőségeket teremteni, amelyek teret adnak a találkozásokra és a párbeszédre. Egyértelmű tehát a hívek részéről az az elvárás, hogy az egyház kilépjen az emberek felé és kezdeményezzen párbeszédet velük.

Az egyház harmadik alapfunkciója a liturgia, és szerettük volna, ha a zsinat során az egyházmegye híveinek lehetőségük adódik a szentmise közösségi ünneplésével kapcsolatos személyes gondolataik megosztására, így az Evangelizáció munkadokumentumban egy kérdéscsoportot ennek szenteltünk. A szentmise mellett a szentáldozási és szentgyónási szokásokról, továbbá a prédikációról is szerettük volna megkérdezni az embereket. A válaszok alapján elmondható, hogy a Nagybecskereki Egyházmegye hívei rendszeres templomba járók, akik számára a szentmisén való jelenlét főként spirituális szempontból fontos, hiszen ez az Istennel való találkozásnak a helye, ahol lelki megnyugvást kapnak és feltöltődnek. Isten közelsége és az evangélium a válaszadók közel háromnegyede számára különös jelentőséggel bír a szentmisén, de jelentős azok száma is, akik a prédikációt jelölték meg (közel 37%), mint a szentmise olyan elemét, amely különösen fontos számukra és amely igazán megszólítja őket. Az egyházmegye híveiről egységesen elmondható, hogy a prédikációval kapcsolatban az a vágyuk, hogy egyszerű nyelvezettel és a mindennapi életből vett példákkal magyarázzák az evangéliumot, tehát, hogy valamilyen szinten azonosulni tudjanak az elhangzottakkal, így merítve erőt a mindennapokhoz. A válaszolók közel egyharmada kiemelte, hogy fontos a személyes diszpozíció, tehát a belső lelkiállapot és a figyelem ahhoz, hogy a szentmise, a szentáldozás az Istennel való találkozás helye legyen. Amennyiben ugyanis figyelmük másra összpontosul, gondolataikkal máshol járnak, lelkük kevésbé válik befogadóvá Isten Igéjével szemben. E találkozást ugyanakkor megtapasztalják abban az esetben is, amikor közösen ünnepelve Isten megváltó szeretetét, lelkük megnyugszik, felemelkedik. Érdekes ugyanakkor az a tény, hogy bár nagyon komoly problémának írják le az elvándorlást és a közösségek létszámának csökkenését, a szentmise mély megélését a közösség létszáma mégsem befolyásolja, legalábbis a válaszok közel 70%-a azt körvonalazza, hogy az Istennel való személyes találkozás nem függ a templomban levők számától.

Erősségként fogalmazódtak meg a következők:

Az evangelizációt és a missziós tevékenységet egyfajta kifelé történő nyitással, kilépéssel azonosítja a Nagybecskereki Egyházmegye híveinek nagyobb része, ami a felebaráti szeretet gyakorlásában, a mások felé való odafordulásban és a mindennapi tanúságtételben fejeződik ki.
Erőteljesen jelen van a hívek életében a spirituális dimenzió, a hívek többsége ugyanis erőforrásként nevezte meg az Istenbe vetett hitet és a vele való kapcsolatot.
A közösség fontos szerepet tölt be a hívek életében, és úgy gondolják, hogy a mások felé való odafordulás az útja annak, hogy az ember egyre örömteljesebben élje meg a mindennapokat.
Az egyházmegye területén élő hívek Isten szeretetét elsősorban az embertársi kapcsolatok ápolása, illetve a felebaráti szeretet gyakorlása által tapasztalják meg és adják tovább, a szeretetszolgálatot pedig közel háromnegyedük gyakorolja rendszeresen, egyénileg vagy csoportosan.
A hívek számára a szentmisén való jelenlét spirituális szempontból fontos, hiszen az Istennel való találkozáson túl lelki megnyugvást kapnak és feltöltődnek.
A hívekben megvan a vágy a liturgiában való aktívabb részvételre, akár énekes szolgálat, akár más tevékenység formájában.

A hiányosságokat a következőkben látják:

Számottevő azoknak a csoportja, akik a misszió fogalmához egy befelé fordulást és ezzel egy apologetikus magatartást kapcsolnak.
A mindennapi tevékenységek és elfoglaltságok miatt elhidegülés, egyfajta közömbösség figyelhető meg az emberek között.
A közösségek számának csökkenése és a gazdasági bizonytalanság félelmet keltenek a hívekben.
A szeretetszolgálat gyakorlását akadályozza a félelem és a segítségre szoruló bezárkózása, elutasítása.
Az egyház erőteljesebb kifelé való nyitását várják el a hívek.
A hívek kevésbé nyíltan fejezik ki ötleteiket, amikor azokra valaki konkrétan rákérdez (például amikor a zsinati dokumentumban a liturgikus cselekmények ünneplésének változtatására kérdeztünk rá).
A hívek aktív bekapcsolódása a liturgikus ünneplésbe kevésbé valósul meg az egyházmegyében.