Megemlékezés Ft. Fehér Károly, néhai aracsi plébánosról

Az aracsi római katolikus templomban 2013. 05. 11-én megemlékeztünk Ft. Fehér Károly, néhai aracsi plébánosról születésének 100. évfordulója alkalmából. A megemlékezést az érte végzett gyászmisével kezdtük, majd a templomban alkalmi műsor következett, agapé a templomkertben, végül virágkoszorúkat és csokrokat vittünk ki a sírjára. Ott a sírnál, lelke üdvéért imádkoztunk és énekeltünk.

A szentmise utáni alkalmi műsor keretében a hangzott el életrajza, egy róla szóló vers, valamint néhány személyes élmény.

Életrajza.

1913. május 8-án a berlini falak között felsírt egy pici gyermek: megszületett a mi Fehér Károly atyánk, aki akkor a Kárló nevet kapta. Édesanyja evangélikus volt, de nagyon korán elhunyt. Berlinből Zentára költöztek. Édesanyja halála utána az édesapa nemsokára új asszonyt hozott a házhoz, aki úgy nevelte a kis Kárlót, mint a saját gyermekét. Az általános iskolai tanulmányait Zentán végezte. Nagyon jó tanuló volt. Az volt a vágya, hogy orvos legyen. Mivel azonban az anyagi helyzetük ezt nem engedte meg, gyermekkorától kezdve pedig szerette a templomot, elhatározta, hogy pap lesz. Ebben a döntésében 3 unokanővére, akik apácák voltak, támogatták. Tanulmányai elvégzése érdekében Zentáról Szabadkára, majd Djakovóra került. 1940. 06. 02-án szentelték pappá. Pappá szentelése előtt keresztelték meg a római katolikus templomban, mivel nem tudták, hogy az evangélikusok az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében kereszteltek-e. Ekkor vette föl a Károly nevet. Kikindán volt káplán, majd Kisoroszon. Utána kórházi lelkészként működött Nagybecskereken. Rövid ideig plébános volt Hódegyházán. 1943-ban jött Aracsra, és itt maradt haláláig. Nagyon megszerette az aracsi és törökbecsei híveket, hiszen 6 évig a Szent Klára plébánián is ő volt a plébános. 1955-ben súlyosan megbetegedett és Zágrábban operálták ugyanazon év májusában. A műtőasztalon addig mondta az Üdvözlégy Máriát, amíg el nem aludt. Betegsége haláláig kísérte. Bátran viselte a betegségét. Mindig szerény, egyszerű, barátságos és vidám volt. Mindenkit ismert, mindenkivel szóba állt. A szegények és nincstelenek számára mindig nyitva volt a pénztárcája. Legkedvesebb éneke a „Bús Szívemnek Nagy Öröme” kezdetű Mária – ének volt. Amikor a májusi litánia végén ezt az éneket énekeltük el, mindig egy – egy szép piros almát kaptunk tőle. 53 évig szolgálta az aracsi hívő közösséget. Ez idő alatt hányat keresztelt, esketett, temetett? Hány gyermeket készített elsőáldozásra, bérmálásra? 1996. 07. 21-én visszaadta lelkét teremtőjének. Halála után is itt maradt közöttünk. Itt pihen teste az aracsi temetőben hívei között, akiket ő kísért ki nyugvóhelyükre.

Soha oly szomorúan nem szólt a harang és soha nem sírt az orgona billentyűje, mint akkor, amikor ft. Fehér Károly atyát kísértük ki a temetőbe.

Ma róla emlékezünk, hiszen csak pár napja, május 8-án 100 éve, hogy a berlini falak között felsírt egy pici gyermek, a mi szeretett lelki atyánk. Szeretett lelki atyánk nyugodjon békében.

Élmény 1.

Amikor kicsi gyermekek voltunk, mentünk haza az iskolából, ő pedig kihajolt az ablakon, behívott, hogy adjon a frissensült süteményből (kifliből). Az akkor nagyon ízlett. Ugyancsak nála ittunk először porcelán csészéből tejeskávét. Mi úgy tanultuk a hittant, hogy ő olvasott nekünk, utána pedig elismételtük. Mi akkor még nem is tudtunk még olvasni, de ő azért hitokatott sietve, mert félő volt, hogy miután bejönnek az oroszok és a kommunizmus, már nem lesz lehetőség az elsőáldozásra.

Élmény 2.

Fehér Károly atyának köszönhetjük, hogy a templomban is megesküdött a lányom, Valéria. A férje ugyanis nem bírt templomban esküdni. Károly atya sokszor elmondta nekem, mint édesanyának, hogy látta a lányomat, mint menyasszonyt, de hogy nincs rendjén, hogy templomban nem esküdött. Addig járt a házunkba beszélgetni, míg a férj bele nem egyezett az egyházi esküvőbe.

Egyébként szinte minden nap végigsétált a Strossmayer utcán és mindenkivel elbeszélgetett. Mindenütt, ahol csak a padon emberek ültek és beszélgettek, ő melléjük ült és bekapcsolódott a beszélgetésbe.

Élmény 3.

Az orvosi rendelőben várakoztunk anyukámmal, amikor Fehér Károly atya beszédbe bocsátkozott velünk. Ő elmondta, hogy a külföldi Caritas jóvoltából jut a szükséges orvosságokhoz. Nagy türelemmel és békével viselte a betegségével járó fájdalmakat. Sok mindent mondott akkor az életről, amit csak később értettem meg, az élet eseményei is igazolták Őt.

Máskor is beszélgettünk Károly atyával. A többi beszélgetésből is beigazolódott, amit Ő mondott. Mindez a tapasztalat mellett szerény, egyszerű és közvetlen maradt. Mindenki megszólíthatta, de különösen érzékeny volt a szegények sorsa iránt.