Mária lépteinek nyomában
A Nagybecskereki Egyházmegye egyetlen Mária-kegyhelyén, Töröktopolyán, 2024. augusztus 14-én, búcsúra gyűltek össze, a Mária-tisztelő bánáti hívek.
A zarándokok érkezésát követően, beköszöntő imát tartottak a templomban, majd a zarándokcsoportok közös keresztúti ájtatossága és bűnbánati igeliturgia következett. A Töröktopolyára érkező főtisztelendő atyák, a zarándokok rendelkezésére álltak gyóntatáshoz. Mindezt követően alkalmi ifjúsági műsort láthattak a jelenlévők, majd vesperással készültek az ünnepi búcsúi szentmisére.
A Nagyboldogasszony-napi búcsúi szentmisét, idén első alkalommal, msgr. Mirko Štefković, nagybecskereki megyéspüspök vezette, aki az alábbi szavakkal köszöntötte a zarándokokat:
„Mindig, amikor az édesanyánkhoz megyünk, különös érzések töltenek el bennünket: hála, tisztelet, szeretet. Igy van ez akkor is, amikor a Boldogságos Szűzanyához jövünk, mert ő a mi égi Édesanyánk. Nemcsak látogatni jöttünk Őt ezen az ősi kegyhelyen, hanem elhoztuk neki mindazt, amiről most az életünk szól: örömeinket és bánatainkat is. Adjuk át neki ezeket, és kérjük, hogy segítsen rajtunk, hogy minél jobb gyermekei legyünk, hogy minél jobban tudjuk szeretni Istent és felebarátainkat is. Itt, ezen a szent helyen, ahol számtalan hívő, aki hozzá fordult, meghallgatást nyert, legyünk mi is bátrak, vegyük komolyan a hozzá intézett fohászainkat, hisz csak így számíthatunk azok meghallgatására.“
Szentbeszédében kiemelte:
„Mária volt az a kapu, amin keresztül akadálytalanul jött közénk az Isten Fia. A Magnificat, azaz Mária dicsőítő éneke, amit az evangéliumban hallottunk, tárja elénk azokat az értékeket, amelyek emberré, jó emberré tették Názáret egyik leányát, hogy az üdvösség kitűnő eszköze legyen: az alázatosság, az istenfélelem, az éhezés az Üdvözítő után, a szolgálat lelkülete. Ilyen emberrel valóban találkozik az Isten.“
A folytatásban az említett négy erényen keresztül mutatta be Mária alázatosságát, istenfélelmét, az Üdvözítő utáni éhezését és szolgálatának lelkületét.
„Mária alázatossága az volt, hogy elfogadta az Atya szándékát. Megszülte a világnak Jézust. Közreműködött az áldás kiáradásában, és nem gördített akadályt az emberiség felemelkedése elé. Ha alázatos vagyok, akkor mindent Isten jelenlétében teszek, hogy ezen a napon, szavaim és tetteim a jó forrásai, a szeretet tanúi legyenek.“
„Mária Isten-tisztelete kivételes volt. Nem csak passzív szemlélője, hanem aktív végrehajtójaként működött közre. Ahogyan ő megszülte Jézust a világnak, úgy nekünk is Krisztust kell adnunk testvéreiknek szavainkkal és tetteinkkel.“
„Éhezni, vágyni, sóvárogni a jó, az igazság, az Isten után azt jelenti, hogy megvan az életcélunk. Nem homályosítja el értelmünket, érzelmeinket a karrier, a vagyon, a hatalom és élvezet, hanem az objektív helyes értékek vezetik gondolatainkat, s akaratunk ezek megvalósítására összpontosul. Milyen nagy különbség van az Isten után vágyó ember, és a magának harácsoló, a világ dolgaiban elvesző között! Mária Isten jelenlétét éhezte.“
„Szolgálni Istent életmódot jelent: szívemben Krisztus született meg. Meggyőződtem a jóság, a szeretet erejéről, tartalmáról, és mást nem akarok, mint jézusi módon felépíteni életemet, illetve embertársaim életét. Mária földi pályája ilyen nemes Isten-szolgálat volt.“
Az ünnepélyes szentmisét követően, gyertyás körmenet indult a kegyhely körül. A Szűzanya-szobrot énekkel és imádsággal követte a szép számban megjelent hívőközösség, az egyházmegye papsága és a megjelent vendégek is. A körmenetet követően a plébániatemplomban közös énekkel és imával zárták a Nagyboldogasszony-napi búcsút.
A zarándokok a megyéspüspök áldását és buzdító szavait vitték haza otthonaikba:
„Mária éneke utat mutat oda, ahol égi édesanyánk van. Ő közbenjár értünk, hogy a mi életünk is egy ének legyen: szerény, egyszerű, de tartalmas, tetteiben súlyos, jóságban gazdag. Mert nekünk is jellé kell vállnunk, hogy általunk is meglátogatja Isten a világunkat, s bennünk működik a Fia, aki emberré lett, hogy örökre velünk maradjon, és mi vele. Isten adjon erőt és kitartást, hogy Mária lépteit kövessük, és egykor, a sok jó földi gyümölcs meghozatala után, elérjük célunkat, az isteni közösséget a mennyben.“
Fotó: Palkovics Mária
