Levél a Nagybecskereki Egyházmegye papságához, híveihez
A világméretű koronavírus-járvány, amely hónapok óta foglalkoztatja a világot, sok negatív következménye mellett arra is felhívta a figyelmünket, hogy milyen fontos az egészségünkre vigyázni és azt gondozni.
Erre a nagy igazságra nekem sajnos már a járvány előtt rá kellett jönnöm. Fájdalmas felismerés volt. Tavaly ősszel éreztem, hogy valami nincs rendben az egészségemmel. Orvoshoz fordultam, és abban reménykedtem, hogy segítségével gyorsan visszatérek majd a megszokott kerékvágásba. Sajnos nem így történt. Ahogy ezt most már mindenki tudja, az eredetileg két hónapra tervezett betegszabadság több hónapra meghosszabbodott. Egészségi állapotom nem javult kellőképpen. Állandóan fáradt voltam, nem érdekelt semmi és fizikailag is legyöngültem. Orvosaim szerint egyszerűen ki voltam „égve” s javasolták, hogy változtassak az életemen, a munkatempón és a munka mennyiségén.
A több hónapos gyógyulási folyamatról természetesen a Szentszék mindvégig tudott és márciusban úgy döntött, hogy apostoli kormányzót nevez ki a Nagybecskereki Egyházmegye vezetésére, aki helyettem intézni tudja a napi feladatokat úgy, hogy közben engem továbbra is meghagy megyéspüspöknek.
Így került msgr. Roos Márton, nyugalmazott temesvári püspök apostoli kormányzóként az egyházmegyénkbe. Sajnos a COVID-járvány miatt nem tudta az elképzelések szerint kifejteni áldásos tevékenységét, de ettől függetlenül, amikor csak lehetett, jelen volt és jelenlétével erősítette a papokat, a szerzeteseket és minden katolikust a Bánátban.
Hálával tartozunk neki ezért az áldozatos munkájáért. Imádkozzunk érte továbbra is, akkor is, ha mától az ő nevét kivesszük a kánonból, hiszen szolgálatát itt, közöttünk, az egyházmegyénk javára befejezte.
A járvány miatt húzódott el az én hazajövetelem is. Bár orvosaim tanácsára én már március végén munkába szerettem volna állni, a Szentszék jobbnak látta, ha még pihenek, így az illetékesekkel folytatott megbeszélés alapján hazajövetelem időpontját augusztus 25-ére helyeztem.
Azóta tehát újból itthon vagyok és folytatom főpásztori munkámat.
Hálát szeretnék mondani a jó Istennek, hogy ez a visszatérés megtörténhetett. A Mindenható nagyon sok jó embert küldött mellém a betegségem alatt, akik teljes odaadással segítették gyógyulásomat. Nagy támogatás volt ebben az a tudat is, hogy Egyházmegyénkben, és nem csak itt, sokan imádkoztak értem. Isten fizesse meg nektek és mindenkinek a sok türelmet és imát, amely segített abban, hogy ma újból köztetek lehetek.
Két dologra szeretnék még most kitérni ebben a levelemben: a járványra és a zsinatunkra.
Mindenkit nagyon szépen kérek, tartsuk be a járvány megfékezésére hozott állami és egyházi előírásokat! Nem olyan nagy áldozat a maszk helyes viselése a templomban. Ha bevásárláskor, bankban, zárt közterületen úgy is viselni kell, miért lenne a templomban ez kivétel? Ne vegyük félvállról és ne várjuk meg, míg egy szeretett személy megfertőződik, és ne adj Isten életveszélyes állapotba kerül. Inkább tartsuk be az előírásokat.
A zsinati folyamatunk a betegségem és a járvány miatt egy kissé „megakadt”. Ezt szeretném most újból nagyobb sebességbe kapcsolni. A lehetőségek szerint arra kérlek benneteket, hogy kis csoportokban, most míg jó az idő, a templomainkban, az udvaron, beszéljük meg a már kiküldött dokumentumokat az anyanyelv használatáról és a médiamunkánkról az egyházmegyében. Az animátorok a közeljövőben új anyagokat is fognak kapni, melyet azonban már nem kell megbeszéljenek, hanem ez számukra továbbképzés jellegű. Október közepén kiküldjük a zsinati előkészületünk utolsó dokumentumát az anyagi javakról és a struktúrákról. A befejező, zsinati napokat pedig, a járvány miatt, elhalasztottam 2021. május 28-30-ra.
Imádkozzunk egymásért, vigyázzunk egymásra!
Mindenkinek püspöki áldásomat küldöm!
Dr. Német László SVD
