Úrnapja Padén
Az ünnep rövid történelme:
Az Úrnapját, a Katolikus Egyház hivatalosan 1264 óta ünnepli, Lüttichi Szent Julianna belga szerzetesnő indítványára, IV. Orbán pápa rendelte el. Főünnep. Egyházunkban, valójában nagycsütörtökön üljük meg ezt az ünnepet, de a nagyheti gyász miatt, nem tudjuk kellő ünnepélyességgel dicsőíteni a Szentségi Jézust. A nagyböjt miatt lelkünk nem tudja a legteljesebb mértékben kimutatni az Oltáriszentségbe vetett hitünket, reményünket, szeretetünket. Ezen a napon pótoljuk az elmaradt dicsőítést. Ez a nap az Oltáriszentség emlékére és különleges tiszteletének van szentelve és nagy pompával megünnepeljük az Úr valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben.
Ünnepi körmenettel kiegészítik a szentmise ünneplését, mely kiemelkedő pontja ennek az ünnepnapnak és általánosan elterjedt világszerte. A körmenet útvonalán négy oltárt állítanak fel, melyet a pappal és az Oltáriszentséggel körbejár a hívőközösség. A körmenet célja a nyilvános és örömteljes hitvallás. Az oltárok fölé lombsátrat vonnak fel és virágokkal tűzdelik tele és az oltárok képeit is virágkoszorúval díszítik fel. A négy sátor jelképezheti a négy világtájat is, de a négy évszakot is. A körülhordozott szentostyának megszentelő ereje van, sokszor égiháború idején is körbe járták a települést a szentostyával, hogy megvédjék azt, vagy a vetésben is körülhordozták, hogy a természeti katasztrófáktól megvédjék azt.
Az Úrnapi feldíszített sátrakkal Jézusnak készítünk otthont közöttünk. Minden sátor Őt fogadja, Neki ad otthont. Ő valóban itt van, közöttünk, él és cselekszik. Jézust visszük az ünneplő nép közé. Megszenteljük vele az utcákat! Kivisszük Jézust a templomból, és ünnepi körmenetben bemutatjuk Őt a világnak. A tabernákulumban őrzött drága kincsünket, most Szentségtartóba helyezzük, és bemutatjuk, hogy Jézus a mi életünk központja. Egyúttal azt is szimbolizálja ez a körmenet, hogy Jézus mindenki számára az élet kenyere akar lenni. Ő a mi földi vándorlásunk társa. Krisztus teste és vére a mi lelki táplálékunk, és a cél: megmutatni, hogy nem csak kenyérrel él az ember (MTörv 8, 3).
A mai ünnep Isten imádásának is a napja. Az ember természeténél fogva vallásos lény, szíve mélyét tudja és érzi is kicsinységét Isten hatalmával szembe. Meghajol és hódol Teremtője előtt, mert Ő a gondviselő, akitől minden ered. A körmenettel kifejezzük, hogy vallásunk nem korlátozódhat csak a templomra. A templomba járás, nem menekülés a világból, és nem is divatjamúlt. Erőnk, örömünk forrása. A körmenetben Jézus jelképesen kimegy az életbe. Körülhordozzuk a Szentségtartóban, megmutatjuk a világnak az élet forrását. A mindennapokban azonban mi vagyunk azok, akik Jézust hordozzuk. Nekünk kell cselekedeteinkkel, szavainkkal Jézust vinni a rászorult embertestvéreinknek. Hitvallás is a körmenet, mely tanúskodik az Istennel egyesült életünkről. Ezen az ünnepen megemlékezünk Jézus Krisztusról, aki az Oltáriszentségben életünk kenyere és vándorlásunk társa lett.
A körmenetben tetteinkkel teszünk tanúságot. Magatartásunkkal, jelenlétünkkel a körmeneten az élő Istent és az Ő üzenetét hirdetjük. Igét hirdetünk mindazoknak, akik erről tudomást vesznek, azoknak, akik szemlélői ennek az eseménynek. Ezzel a körmenettel hirdetjük azt, hogy mi csak vándorok vagyunk itt a földön, és azt, hogy ezen az úton nem járhatunk egyedül. Szükségünk van másokra, a hívek közösségére, papjainkra, mert mi mindannyian egy közösséget alkotunk, és célunk is egy: vándorolni az örök élet felé. Egyedül nem megy. Hirdetjük továbbá még azt is, hogy Jézus Krisztus a közéletbe tartozik. Nem zárhatjuk Őt tabernákulumba, mert Istené kell, hogy legyen a legelső hely mindenki életében. Ezért vonulunk ki az Úrnapján az utcákra, megmutatni, hogy Jézusnak helye van mindennapjainkban, közöttünk, és nem csak magánéletünkben.
Megköszönjük mindazoknak, akik áldozatot hozva itt voltak, díszítették a sátrakat. Isten legyen bőséges jutalmuk. A mi kedves Mennyei Atyánknak pedig nagy hálával megköszönjük a kedvező időjárást.
