Együtt sokkal könnyebb, mint egyedül!

„Együtt könnyebb, mint egyedül” címmel a délvidéki Háló mozgalom a Budapesti Hálós barátaink közreműködésével egy egyhetes családos nyári tábort szervezett Baján augusztus 5-12-ig.

A tábor helyszínei a Petőfi szigeten lévő Ifjúsági szálló és kemping, illetve a közvetlen közelében lévő Radnóti Miklós szakkollégium és környezete voltak, amelyek közvetlenül a Sugovica, a Duna mellékfolyójának partján helyezkednek el.

A táborozók zöme Délvidékről és Magyarországról érkezett, de szép számban voltak vendégeink Erdélyből, Párciumból, Kárpátaljáról és Felvidékről. Így a Kárpát-medencei családos Háló tábornak összesen 350 lakója volt.

Ezt a Háló tábort valójában Délvidéken szerettük volna megszervezni, sajnos a körülmények ezt nem tették lehetővé, hiszen nem találtunk olyan táborhelyet amely minden tekintetben megfelelt volna egy ilyen 350 fős tábor követelményeinek.

A tábor mottója: „Mert az Úr angyala időnként leszállt a tóba és felkavarta a vizet” (Jn5,4)

A víz közelsége miatt támadt az az ötletünk, hogy az idei tábor témája a víz legyen, a hétfői tábornyitó nap témája a Beteszda-fürdőben történt csoda leírásának a mondata alapján a felkavarodó víz, mely a felkavaró élményen keresztül az élet új lehetőségére a gyógyulásra vezet.

A táborban továbbá Jézus négy vízzel kapcsolatos csodája volt a napi előadások és kiscsoportbeszélgetések témája: kedden a kánai menyegző, szerdán a vízen járás, csütörtökön a csodálatos halfogás, pénteken pedig a vihar lecsendesítése. Szombaton a zárónapon Jézus megkeresztelkedése került a középpontba.

Az előadásokat neves Délvidéki és Magyarországi közéleti és egyházi személyek tartották: Gáspár István, Orosz István, Héjj Tibor, Heizer Tamás, Klemm József, Pálfai Zoltán, Kruppa Levente, Retkes Zsolt, Halmai János és mások.

A programokat négy altábor keretén belül szerveztük meg, korosztálytól függően: a felnőtt altábornak a Duna, az ifinek a Tisza, a tininek a Temes és a gyerek altábornak a Bega nevet adtuk. Hogy még jobban kiemeljük a tábor délvidéki jellegét, a programok helyszíneit és a szálláshelyeket is délvidéki neves várakról és csataterekről neveztünk el: Péterváradi vár, Szendrő vára, Galambóc vára, Bács vára, Aracsi Pusztatemplom, Zentai csatatér és a Nándorfehérvári csatatér.

Két kiállítás megnyitására is sor került a tábor területén. A tábor első napján, hétfőn ismert délvidéki karikaturistánk Léphaft Pál nyitotta meg karikatura tárlatát, amelyet megtekintettek a táborlakók, de a bajai polgárok is szép számban. Karikatúra rajzolási tehetségüket kipróbálhatták a tini és a felnőtt altábor résztvevői is a mester által vezett műhelymunkák keretén belül. Palatinus Aranka, aki Muzslyáról érkezett néhány különleges falvédőt állított ki magánygyűjteményéből a tábor idejére.

A főként délelőtt zajló előadásokat és kiscsoportbeszélgetéseket, délután követték a sportvetélkedők (volt futás, úszás, kenuzás a Sugovicán, asztalitenisz, fudbal, kézilabda, kriket…), választható programok és kézműves foglalkozások.

A kézműves foglalkozásokat a törökbecsei Micsik Tarján Zita vezette a tini és a felnőtt altábor részére.

A délutáni választható programok keretén belül, meséket hallgathattunk a muzslyai Kónya Kovács Ottilia és León előadásában, valamint Muhi Dániel csengő hangján népdalokat énekelve, örvendeztette meg a táborlakókat.

A tábori estéken változatos kulturprogramok sorakoztak. Így volt komolyzenei, könnyűzenei, népzenei koncert és egy színházi előadás is. A tábori sátor rögtönzött színpadán a kispesti társulat Molnár Ferenc, Liliom című előadását láthattuk. A tábor minden napját táncházzal és közös énekléssel és együttléttel zártuk.

Szerdán az egész tábor gyalog elzarándokolt a 8 km-re fekvő Vodica (Máriakönnye) kegyhelyre, ahol csodálatos napot tölthetett együtt elmélkedésben és személyes beszélgetésben a tábor apraja nagyja.

A tábor nyitó szentmiséjét a tábor védnöke Dr. Német László, nagybecskereki püspök mutatta be, a táborzáró szentmisét pedig Dr. Bábel Balázs, kalocsa-kecskeméti érsek a jelenlévő atyákkal együtt. Péntek este már hagyományosan a bűnbánat és az elcsendesedés ideje volt. A bűnbánati liturgiát fáklyás körmenettel és késő esti ünnepi szentmisével zártuk, amelyet msgr. Nagy József, zentai főesperes mutatott be.

Szívet melengető, mély lelki élménnyel gazdagodtunk kedden délután, amikor is 8 honfitársunk magyar állampolgársági esküt tett a táborban a Kárpát-medencei Háló 350 fős közössége előtt. Ezen a megható ünnepségen megéltük a hitbéli és nemzeti összetartozást. Az ünnepélyes magyar állampolgári eskütételt a Bajai alpolgármester bonyolította le. Erre az alkalomra magas rangú vendég is érkezett a táborba, vendégünk volt Hölvényi György, az Emberi Erőforrás Minisztériumából, aki az Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős államtitkári posztot tölti be.

A Háló családos tábora az EU társfinanszírozásával, a Magyarország-Szerbia Határon átnyúló Együttműködési IPA programok keretén belül valósult meg.

Íme néhány rövid élménybeszámoló a táborozók tollából:

Sztefanovity Beáta (felnőtt altábor):

Az idei hálótábort a jó hangulat és a lazaság jellemezte. Tele volt érdekes kapcsolatfejlesztő programokkal, de ugyanakkor volt idő az ismerkedésre, beszélgetésre is. A szobánkban sokan voltunk (vegyes korosztály) és éppen ez miatt volt minden benne eltöltött perc teli vicces kijelentésekkel és helyzetekkel. Élveztük egymás sokszínűségét. Könnyesre kacagtuk szemeinket, szinte minden nap nevetésre ébredtem. Lelki téren sokat kaptam az előadások és csoportbeszélgetések révén. Nagyszerű csoporttársaim voltak. Idősebbek voltak nálam, tapasztaltabbak és jó szándékúak. Sokat tanultam tőlük. Jó volt megélni Isten iránti elkötelezettségüket és szeretetüket.
Együtt szurkolhattunk a sportprogramokon. Volt csotki készítés is, aminek nagyon örültem, de nem jeleskedtem benne. Az esti táncestek mellé hol bor, hol zsíros kenyér, hol halászlé volt.
A Sugovica partjáról pedig megcsodálhattuk a gyönyörű szökőkút több színű játékát.
Mindennap volt mise, amiben örömünkre aktívan részt vettek a táborlakók: ministráltak, felolvastak, könyörgéseket mondtak. Családias volt a hangulat. A bűnbánati liturgia alatt lehetőség volt gyónásra.

Burány Boglárka (ifi altábor):

Idei táborozásom egyik kiemelkedő élménye a hajnali kenuzás volt. Azért, hogy legyőzzük a hajnali kókadságunkat, keményen eveztünk és igyekeztünk megtalálni a közös ritmust. Ez a kisérletünk, kimondottan sikeresnek mondható, mert nem borultunk föl!
Számomra mindig az egész hétnek a pénteki nap a csúcspontja, amikor a bűnbánat kerül a középpontba. Ilyenkor a programok is abban segítenek, hogy magunkba szálljunk, és össze tudjuk szedni gondolatainkat.
Ez volt az első évem az ifi altáborban. Örültem, hogy olyan embereket ismertem meg, akiket még eddig nem láttam a Hálóban.
Köszönöm, hogy az idén is ennyi értékes emberrel tölthettem együtt egy hetet a Sugovica partján!

Sztefánovity Erik (tini altábor):

Engem különösen Retkes Zsolt atyának az előadása ragadott meg, aki nyiltan beszélt személyes küzdelmeiről és tapasztalatairól, amelyeket átélt papi élete során. Természetessége és őszintesége nagyon megnyerte tetszésemet.

Csernák Ildi (tini altábor):

Nekem az egész tábor így tetszett ahogy volt! A sok sportolási lehetőség és az esti közös ének a tinikkel mind-mind nagyon feldobott. Az is tetszett, hogy a szabadidőben kicsit körülnézhettünk Baján.

Burány Ildikó (gyerek altábor):

A táborban sok szabadidőnk volt, amikor tudtunk egymással beszélgetni, ismerkedni. A kenuzás is nagyon tetszett, és a kirándulás, mert akkor nem csak a gyerek altáborral, hanem a többi altábor résztvevőivel is barátkozhattunk.

Burány Mária (tini altábor):

Az idei táborban minden nap, fontos szerepe volt a víznek. Mindenki az otthonához legközelebb lévő folyóból hozott vizet, és ezt ünnepélyesen beleöntöttük a Sugovicába, ami az együvé tartozásunkat jelképezte.
A tábor abban különbözött az eddigiektől, hogy a sportokban nem a régiók játszottak egymás „ellen“, hanem vegyes csapatok voltak, és nem számított hogy ki melyik régióból való. Közösen szurkolhattunk a jobban játszó, vagy kedvenc csapatnak.

Halmai Ági (felnőtt altábor):

Engem a komoly program mellett leginkább a vizes csodákkal összefüggő játékos régiós feladatok megoldásainak ötletessége fogott meg. Első nap vizet hoztunk a saját helységünkben lévő folyóvizekből és ezeket a Sugovica vizébe öntöttük-az egymás erősítése, gyógyítása, vagyis összetartozásunk jelképeként.

Másnap a kánai menyegzőt feldolgozó napon régióinkból hoztunk borokat és azokat az esti borkóstolón játékosan bemutattuk, majd közösen elfogyasztottuk.

Szerdán a vízenjárás megoldása volt a feladatunk, amelyen jókat derültünk. Voltak, akik a vízbe padot tettek, mások összefogták kezeiket, vagy hátukon járt a társuk, a délvidéki képviselőnk huncut megoldást alkalmazott, vizet öntött a stégre és azon járt.

Csütörtökön a csodálatos halfogás napján különféle halételeket készítettünk a vacsora kiegészítéseként. Mi délvidékiek finom halászlével örvendeztettük meg a tábor lakóit, melynek nagy volt a keletje.

A bűnbánati napon, az esti liturgián a régiókénti elmélkedéseinkkel és áhítatra hangoló könyörgéseinkkel hozzájárultunk lelki viharaink elcsendesítéséhez.

Utolsó esténken fergetegeset mulattunk a táncpódiumnak kinevezett kosárlabdapályán, ahol egymásnak rögtönzött tánclépéseket mutatva táncra perdült az egész tábor.

Az együttlétünk alatt rácsodálkoztam arra, hogy milyen nagy a közösség egyesítő ereje. Köszönöm minden hálós barátomnak a csodákban gazdag együtt töltött hetet, ahol megéltük a Klemm Józsi előadásában elhangzott egységet és egész-séget. Megtapasztaltam, hogy támogatásotok és segítségetek nélkül nem valósulhatott volna meg ilyen sikeresen ez a tábor. Beigazolódott a Háló tábor jelszava Együtt sokkal könnyebb, mint egyedül.