Húsvéti üzenet

Szívünk fellángol, új erőre kapunk

Húsvét. Egy szó, amely hihetetlen tartalmat rejt magában. Ha egy kisgyermeket kérdezünk, mit jelent számára a Húsvét, minden bizonnyal a zöld fűben elrejtett színes tojásokat említi. Vagy a húsvéti nyusziról fog mesélni, aki ajándékokat hoz.

A kissé nagyobb gyermek már lehet, megemlíti azt, hogy lesz sonka főzve, a „nyuszimese” kisgyerekeknek való, számára azonban fontos még a festett tojás.

Ha egy édesanyát vagy háziasszonyt kérdezünk, akkor a már felsoroltak mellett hallani fogunk a nagytakarításról, függönyök mosásáról, sütemények és finomságok hosszú sora is elhangzik a válaszban.

Sorolhatnánk még tovább… Különböző életkorú és élethelyzetű emberek megszólaltatásával nagyon sok színes választ hallhatnánk. Ezek mind igaz válaszok, amelyek a Húsvét fogalmához kötődnek. Mi, hívők azonban a sonka, tojás és ajándékok mellett megemlítjük Húsvétkor ennek a szónak a vallási tartalmát: Isten egyszülött fiának a feltámadását! Erről szól a Húsvét akkor is, ha a magyar nyelvben nem ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy befejeződött a Nagyböjt, hogy lehet újból húst enni.

Jézus feltámadását ünnepeljük egy nagyon zavaros világban, ahol egyik napról a másikra változik a politikai és gazdasági helyzet, mi pedig elbizonytalanodunk: mi is vár ránk? Hova vezetnek ezek a nagy világválságok, a sok háború, rengeteg fegyvereladás? Szűkebb pátriánkban hogyan tapasztalhatjuk meg a feltámadás örömét a növekvő szegénység közepette, az innét kivándorlók sorainak a hátát nézve?

Nem könnyű feltámadásra gondolni ilyen körülmények között. De vannak olyan keresztények, akik évek óta bombák esője alatt ünneplik ezt a napot, életveszélyben, és mégis éneklik az Alleluját.

Rájuk gondoljunk, ha nekünk úgy tűnik, hogy nehezen megy. Kérdezzük meg magunktól: ők honnét merítenek erőt ahhoz, hogy tovább küzdjenek és éljenek az ottani körülmények között?

A feltámadásba vetett hit az, amely ebben segít. Nekik is és nekünk is. A feltámadt Jézus az emmauszi tanítványokhoz hasonlóan velünk megy életutunkon. Az emmauszi tanítványoknak lángolt a szívük, mert találkoztak a feltámadt Jézussal. Ha hallgatjuk Jézus igéjét és közösen magunkhoz vesszük az ő testét és vérét, a mi szemünk is megnyílik, szívünk fellángol, új erőre kapunk, habár már sötétedik, képesek leszünk felkelni az asztaltól és hirdetni az embereknek: