Hálaadó szentmise 25 év közös életért

„Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő ” (Ter 2, 18-24)

A házasságkötés évfordulójának évenkénti megünneplése általában csendesen, családi körben történik. De a házasság szentségének oly nagy értéke van a keresztény közösség életében, hogy méltán kísérjük figyelemmel a házasságok alakulását, a családok gyermekekben való növekedését. Ennek a figyelemnek a jegyében október 6-án nagy örvendezéssel vettük körül a hűség tanúit, Lengyel Sándort és feleségét, leánykori nevén Lévai Annát házasságkötésük 25. évfordulója alkalmából.

A gyermekeik, a család, a népes rokonság, barátok kísérték el az ünneplő párt a padéi Havas Boldogasszony katolikus templomba, hogy közösen ünnepeljenek, imádkozzanak. A házastársak köszönetet mondjanak egymásért és Isten segítségéért, hogy egymáshoz vezette őket; köszönetet mondjanak a boldogságért, amit nekik ajándékozott és immár huszonöt év közös életük folyamán jó- és balsorsban jóságosan mellettük ált.

Hálát mondani a Jóságos Istennek, hogy két fiúgyermekkel áldotta meg őket; hogy családi házuk van Padén. Itt a padéi szlatinás földek műveléséből és azok terméséből próbálnak megélni. Kérni Isten áldását a további itt maradásra, itt dolgozni erőben, egészségben, a kölcsönös szeretetet hűségesen megőrizni és növekedni benne.

A hálaadó szentmisét mons. Fiser János atya mutatta be. A Teremtés könyvéből az olvasmányt Anna olvasta fel, mely a következő sorokkal kezdődik: Az első ember teremtése után így szólt az Úristen: „Nem jó az embernek egyedül lenni. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő”.

Fiser atya a prédikációjában idézett az evangéliumból: Abban az időben: A farizeusok odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Azt felelték: „Mózes megengedte, hogy váló levelet írjunk és elváljunk.”

Jézus folytatta: „A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” (Mk 10, 2-16)

Az atya kihangsúlyozta, hogy a világtörténelemben huszonöt év egy porszem, de egy házaséletben a közös életüknek egyharmadát már megélték. Fontos a házaspárnak olykor megállni és visszatekinteni eddigi életükre, mint éppen most is. Számba venni házaséletük eddigi szakaszában a szépet, a jót, de a nehézségeiket, bajaikat, és azokat hogyan tudták Isten segítségével áthidalni, megoldani, felülmúlni.

A jövő felé fordulva itt a fohász ideje is. Kérni a Jóistent, a szeretet forrását, hogy továbbra is kísérje őket a házasság szentségének kegyelmével. Majd az atya mosolyogva megjegyezte, hogy kérni Istent, hogy huszonöt év múlva újból itt álljanak.

Nagyon fontos intelmet is mondott. Ha egy házasság is ahhoz hasonlóan épül, ahogyan egy ház, akkor az alapokkal kell kezdeni, és akkor ugyanolyan fontos az alapozás. Egyebek közt azért is van olyan sok rossz házasság, mert az alapozást sokan kihagyják. Az nem látványos, nem tetszetős, ott a mélyben kell ásni, oda sok követ meg betont kell beépíteni.

Ezt megspórolják sokan, és ennek megvan a következménye. Mintha a homokra kezdené el rakni valaki a falakat, s azután az történik, amit Jézus a Hegyi beszédben mond: Fújnak a szelek, jön az árvíz, beleütköznek a házba és nagy lesz annak a romlása. Amelyik pedig biztos alapokra épült, viharálló és teherbíró. Lehetséges viharálló és teherbíró házasságokat is felépíteni, azokat folyamatosan karbantartani, de már az alapok lerakásakor és a további építkezéshez is Isten áldását kell kérni. Mert jó hír csendült ki az igéből, hogy Isten azt akarja, hogy minden házasság tartalmas, harmonikus, boldog legyen.

A szentmise végén Fiser atya megáldott őket, kívánva hosszú, boldog életet, és Isten bőséges áldását kérte életükre és családjukra, hogy mindig Krisztus békéje töltse el lelküket és otthonukat.

Az ünneplő párt jelenlétükkel megtisztelték a Hilesheimi Kolping Család küldöttei, akik 2004 óta partnerségi kapcsolatot ápolnak a Szerbiai Kolping Társasággal, amelynek Lengyel Anna az elnök asszonya. Anna a padéi egyházközség pasztorális munkatársa, de a templom kórusának is oszlopos tagja.

A hálaadó szentmise záró részében két fiatal szívet és lelket melengető egyházzenei áhítattal köszöntötte az ünneplő párt. Jenován Flórián harmóniumon kísérte Csuzdi Esztert, akinek gyönyörű, tiszta előadásában hallhattuk Mary Lynn  Lightfoot: Dona nobis pacem zeneművét, majd következett az „Angyali üdvözlet”, vagyis Franz Schubert: Ave Maria darabját énekelte.

Az egyházközség hívei nevében mi is gratuláltunk az ünneplő párnak. Kívánjuk, hogy az elkövetkező közös életükben is teremjenek sok lelki gyümölcsöt: mint a szeretetet, öröm, békesség, türelem, tapintatosság, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás (Gal 5.22-23).

Mindig a Lélek szerint járjatok, önmagatok, gyermekeitek, és Isten örömére!