Élménybeszámoló a csíksomlyói Kárpát-medencei Ifi Háló találkozóról

A Háló-találkozón nagyon jól éreztem magam. Már második alkalommal jöttem el Csíksomlyóra, úgy 3 évvel ezelőtt voltam itt először. Felemelő élmény volt ismét, újra találkozni a rég nem látott hálós barátokkal, ismerősökkel, de új emberekkel is megismerkedtem. Ugyan hosszú utat tettünk meg, kb. 600 km-t, de ezért a három napért megérte. Nagyon megörültem a főszervező személyes meghívásának, olyannyira, hogy háromszor is kitöltöttem a jelentkezési ívet. Ennyire meg voltam indulva Erdélybe, Székelyföldre. A találkozó az újrakapcsolódás tematikára épült, erről hallhatunk előadást Takó István plébánostól, majd ezt beszéltük át a kiscsoportos beszélgetéseken. A délutáni műhelymunkán, ahol részt vettem, a közösségben való szerepünk/helyünk volt a téma, amit Szabó Lóránt és Enikő vezettek. Itt megvitattuk, mi lehet a szerepünk/feladatunk egy adott közösségben. Érdekesnek, viccesnek is mondható játékokkal próbáltuk sikeressé tenni a csapatösszhangot, illetve rájönni, hogy mi lehet egy adott pillanatban a szerepünk egy közösségben, csapatban is akár. Közben a szervezők egy ötletes játékot találtak ki, ahol adott feladatokat kellett megoldani, a végső cél pedig Csíksomlyó megmentése volt. A szombat esti vacsora után lehetett bulizni, beszélgetni, társasjátékozni. Vasárnap reggeli után a kiscsoportos beszélgetést zártuk le, illetve elmondtuk, ki milyen élményekkel gazdagodott a találkozón, és hogy milyen jól éreztük magunkat. Ezt követően egy táncos flashmob volt Pintér Béla zenéjére, majd a kegytemplomba mentünk szentmisére. A zenei szolgálatért a nagyváradi hálós barátaink, az Agnus ifjúsági zenekar volt felelős. A szentmise után ebédeltünk, majd elbúcsúztunk egymástól a következő találkozásig.

Pataki Benjamin, Óbecse

Milyen szerencsések vagyunk mi Hálósok

” találkozás és búcsúzás, az élet annyi csak, valaki jön, valaki megy s az emlék megmarad” írta Leonard Da Ung, melyet mi ifi Hálósként csupán a találkozástól a búcsúzásig tartó idővel és eseményekkel egészítenénk ki, azokkal, amelyek minden Háló eseményen gazdagabbá tesznek minket, úgy, ahogyan a most megrendezett csíksomlyói ifjúsági találkozó is tette.

Csíksomlyó, ugyebár a minden évben ott megrendezett búcsújáról ismert, mi, most április végén, mégsem arra, hanem egy ifjúsági Háló találkozóra látogattunk el oda. Az erdélyi ifjúsági Háló vezetőség szervezése által megrendezésre került egy ifjúsági találkozó, melynek témája a kapcsolatok és újra kapcsolódás voltak. A covid19 megjelenése előtt, ugyanitt, Csíksomlyón a kapcsolódás témával rendeztek ifjúsági találkozót. A járvány okozta nehézségek, és találkozók elmaradása okán kapta ez a hétvége az újra kapcsolódás témát, mellyel a két év személyes találkozók nélküli időszaka után arra sarkallta a jelenlevőket, hogy régi barátságaikat felelevenítsék, meggyengült kapcsolataikat pedig megerősítsék, akár egymással akár a keresztény értékekkel. A tartalmas előadások, kiscsoportos beszélgetések, csapatépítő játékok, műhelymunkák és az énekes ifjúsági szentmise mellett lehetőségünk volt városi vetélkedőben is kipróbálni magunkat, valamint új ismeretségek és barátságok is születtek. Magam, és szép számban összegyűlt – találkozóról találkozóra bővülő, és minden új tagot szívesen látó – délvidéki társaim nevében is nyugodt szívvel mondhatom azt, hogy a hosszú fáradalmas út, és a vele járó nehézségek csekély ár volt egy ilyen tartalmas és lélekben felemelő találkozóhoz képest. A 16-30 éves korosztályt magába foglaló ifjúságot tini és ifi csoportra bontották, majd a két csoport a saját érdeklődési köre és élethelyzete alapján hallgathatott előadást az újra kapcsolódásról. Kapcsolatom a barátaimmal, kapcsolatom a szüleimmel, kapcsolatom Istennel, mind más, de egyik sem egyoldalú, és mindet ápolni kell. Ehhez kaphattunk tanácsokat, és osztották meg velünk tapasztalataikat a különféle előadók, majd saját tapasztalatainkat és meglátásainkat kiscsoportos beszélgetések alatt tárgyalhattuk meg egymással és beszélgettük át miként hatottak ránk az előadások és miként változtatunk a jövőben az előadások hatására.

Minden Háló eseményen izgatottan várjuk a találkozást és könnyes szemmel veszünk nehéz búcsút, de a lényeg mégis csak a kettő között rejlik: a sok nevetés, felejthetetlen élmény, tapasztalat, lelki feltöltődés, mély beszélgetések mind, mind hozzá járulnak fejlődésünkhöz, személyiségünk formálódásához és keresztény értékrendünk kialakulásához. Minden találkozó legnehezebb része, az, amikor tudjuk vége van, és ismét el kell válnunk. De milyen szerencsések vagyunk mi Hálósok, mert tudjuk, hogy ezen búcsúk nem szólnak örökké, hiszen összeköt minket a Háló.

Szakács Emese, Csonoplya