Don Boscoval együtt
Bosco Szent János a torinói egyházmegyében levő Castelnuovo közelében született 1815. augusztus 16-án. Ifjúkorában nehéz élet jutott osztályrészéül. Pappá szentelése után minden erejét az ifjúság nevelésére szentelte.
Megalapította a Szalézi Szent Ferenc, illetve Mária, a keresztények segítője Leányainak Társaságát. Ezekben tanította az ifjúságot mesterségre és keresztény életre.
Életének utolsó éveiben sokat szenvedett. Állandóan fájt a háta, a szeme és a feje, s mindehhez krónikus álmatlanság társult. Tevékeny életét, amelyben oly kevés időt hagyott tétlenül, s oly sok jót tett a kicsinyekért, 1888. január 31-én fejezte be itt a földön.
XI. Pius pápa így nyilatkozott róla, miután szentté avatta 1930- ban: ,,Az ő életében természetesek voltak a természetfeletti dolgok, s ami másnál szokatlan, az nála megszokott volt.” Csodái megszámlálhatatlanok, a rábízottak lelkében úgy olvasott, mint egy könyvben, látta a jövendőt, és olyan hihetetlen szeretet és öröm sugárzott belőle, hogy az utcagyerekek nemcsak a parancsát teljesítették, hanem lesték a kívánságait, hogy eleget tehessenek neki.
2020. január 31-én Bosco Szent János halálának emléknapját ünnepeltük.
A szentmise tizenegy órakor kezdődött, melyet ft. Pastyik Róbert általános helynök és nagybecskereki plébános celebrált a jelenlévő paptestvéreivel. Szentbeszédében Don Boscoról, az ifjúság nevelőjéről beszélt. Elmesélte, amikor János a börtönben levő fiatalokhoz látogatott, hogy hogyan barátkozott meg velük, hogy hogyan is indult az első oratórium. A helyi hívekkel és az Emmausz kollégium diákjaival együtt az általános iskola tanulói, pedagógusai, és igazgatója is részt vettek az ünnepen.
Fényképek: Kónya-Kovács Otília
