Délvidéki Ifjúsági Találkozó Zentán

„A januárban megszervezett zentai találkozón azért vettem részt, mivel a múltkori adai hálós programok is igen mély benyomást keltettek bennem. A találkozók során mindig nagy kíváncsiság tölt el, hogy vajon van-e valaki a csoportban még, aki szintén hozzám hasonlóan látja a világot és a benne rejlő dolgokat. Minden egyes találkozón megbizonyosodom, hogy nem vagyok egyedül. Egy kis csapat részévé kezdek válni, ahol jól érzem magam, és fel tudok lélegezni a zűrös napok után. Mivel még „kezdő” hálósnak tartom magam, ezért mindig nagy öröm számomra, ha új emberekkel ismerkedhetem meg. Az aznapi előadás remek volt, mivel azt a témát tárgyalta, hogy milyen is csoportban együttműködni, egy közösség tagjaként élni. Az előadó a jó csengésű Shalom szó mélyebbi jelentését érttette meg velünk, amely nem csupán a békét jelenti, hanem magát azt is, hogy gyere be a szívembe, mivel számodra is van ott hely. Ezt a kulcsszót fontosnak tartottam, mivel rádöbbentem, hogy egy jó közösség alapja maga az összetartás. Az összetartás egyik elmaradhatatlan alappillére pedig az, ha abbahagyjuk a falak felhúzását magunk körül, és kitárjuk a szívünket. Az ember maga eredendően csapatjátékos és a csapat pedig maga a biztonsági HÁLÓ. Gyakran előfordulhat, hogy ellenkezünk a falak ledöntésénél, azonban az atya rámutatott arra, hogy legyünk nyitottak másokkal szemben, és aktív részesei a társadalomnak. A hallott mondatok után átgyűrűzött rajtam a kellemes bizsergés, és libabőrösre fodrozta a karomat. Ezt szeretem annyira ebben a közösségben… a  Háló mindig valami újat, meglepetést tartogat a számomra, és színes mondanivalójával bearanyozza a szürke hétköznapjaimat. A következő hálós eseményen is minden bizonnyal ott leszek, mivel ebben a kis családban nagy szív dobog, és érzem, hogy otthon vagyok.” – Katona Sára

„Ahogy tapasztaltam, a hálós találkozóknak egyedi hangulata van. Családias, bár lehet azért is, mert sok ismerősöm, barátom volt ott, így adott volt egy kellemes légkör. De nem csak magamnál, másoknál is jól esett látni a viszontlátás örömét, a közvetlenséget. Mintha már azzal is jó barátságban lettünk volna, akivel akkor találkoztunk először. Jót tett, hogy először megismerkedtünk a saját kis csoportunkkal, így a későbbiekben nem ezzel ment az idő, hanem az előadással tudtunk foglalkozni. Nem tudom, másoknál hogyan alakult, de nekünk egy nagyon jó kis beszélgetős, gondolkodós csapat jött össze, gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Igazából, az egész hangulatot ez jellemezte. A közösség, az egymásra figyelés. Előadás közben senki sem szólította meg a másikat, hogy megossza a gondolatait, annyira belemerültünk, és ez egy ritka pillanat. Csoda, hogy egy társaság, ahol nem ismer mindenki mindenkit, milyen gyorsan közösséggé tudott válni. Mert képesek voltunk azt mondani: Shalom.” – Tóth Teodóra

„Maga a találkozó a legjobb alkalom arra, hogy ledöntsd azokat a gátakat, amelyek benned vannak. Én minden alkalommal olyan lelki békével búcsúzom a többiektől, amit nem lehet szavakba önteni. A legszebb pillanatok számomra azok, amikor váratlanul egy-két szó, mondat, vagy csak egy gondolat megragad bennem. A mostani alkalom sem volt különb. A találkozó elején még ismeretlen emberkék vagyunk egymás számára, a végére pedig olyan személyek, akik alig várják a következőt, hogy újra találkozhassanak. Ezt az érzést mindenkinek át/meg kell élni!” – Eszes Kitti