Bogner Mária Margit, légy közbenjárónk

A Nagybecskereki Egyházmegye híveinek hagyományos érdi zarándoklatát május 12-én szervezte meg Halmai Tibor. Ezen a napon Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök szentmisét mutatott be az 1933. május 13-án, 27 éves korában elhunyt vizitációs nővér boldoggá avatásáért.

Apáca akart lenni, de a betegségei miatt egyetlen szerzetesrend sem tudta befogadni. Hosszú, küzdelmes keresés után találta meg azt a vizitációs rendet, amelyhez végül beléphetett. Miután letette fogadalmát, nemsokára meghalt. Életére mégsem úgy tekintünk, mint egy kudarcra, egy befejezetlen életre, mivel Bogner Mária Margit mindig Isten kezében volt, az ő jelenlétében élt. Minden küzdelmével együtt boldog ember volt, ezért fontos számunkra az ő példája. Bár az egyházi boldoggá avatási eljárás még nem fejeződött be, olyan életet tisztelünk Bogner Mária Margitban, aki hitünk szerint az égben van

– hangsúlyozta Spányi Antal megyéspüspök.

Bogner Mária Margit Melence szülöttje, Torda és Nagybecskerek neveltje, akinek tisztelete mind inkább terjed Bánát hívő népe között.

A mi bánáti „Kis Szent Terézünknél”

2018. május 12-én hajnali 5 órakor Muzslyáról indult zarándokcsoportunk busszal, az érdi zarándokútra, amelyet már 15 éve hagyományosan szervezünk a Nagybecskereki Egyházmegye és a Vajdasági Pax Romana jóvoltából. Bogner Mária Margit vizitációs nővérre, Melence szülöttére, halálának évfordulóján minden évben püspöki misével emlékezünk és kérjük Istenünket, hogy mielőbb a magyar boldogok és szentek sorában tisztelhessük őt.

Buszunkban 32-en utaztunk Bánság 8 helységéből és útközben hozzánk csatlakoztak még öten Magyarkanizsáról. Szép verőfényes nap virradt ránk ezen a szombaton. Útközben megcsodáltuk a teremtett világ tökéletességét; a gyönyörű napfelkeltét, a zöldellő legelőket, a színpompás pipaccsal és szarkalábbal tarkított réteket és a szorgalmas kezek munkáját dicsérő szántóföldeket.

A zarándokokhoz ez alkalommal nagy örömünkre nagybecskereki lelkipásztorunk is csatlakozott. Utunk során felelevenítettük kvízszerű kérdések segítségével Bogner Mária Margit nővér életútját: melencei születését, torontáltordai iskolás napjait és nagybecskereki tartózkodását. Ugyanis családja, apja halála után a Dusán cár utca 59. szám alatt élt, amelyet később a Miasszonyunk Iskolanővérek vettek meg. A mai napig ebben az épületben van a rendházuk és ugyanitt középiskolás leánykollégiumot működtetnek. Bogner Mária Margit a Miasszonyunk Iskolanővérek zárdájában fejezte be a polgári iskola négy osztályát és egy kereskedelmi szaktanfolyamot. Beszéltünk későbbi megtéréséről, Krisztus iránti elköteleződéséről, a szívében élő szerzetesi élet utáni vágyakozásáról és a vizitációs rendbe való belépéséről. Megemlékeztünk az érdi tartózkodásáról és korai haláláról. Imái kiesdték sokak számára az Úr gyógyító szeretetét. Még ma is történnek csodás gyógyulások és imameghallgatások az ő közbenjárására.

Boldoggá avatási pere befejeződött és csak idő kérdése mikor avatják hivatalosan is boldoggá.

Érd- Óvárosba érkezvén a Szent Mihály Alapítvány munkatársai, mint minden évben szívélyes fogadtatásban részesítettek bennünket. Ebéddel és itallal kínáltak, majd városnézést is szerveztek számunkra. A Nagybecskereki Egyházmegye zarándokain kívül egy busznyi szabadkai zarándokot is megvendégeltek. Délután 16 órakor a Fő utcán végigvonultunk mi, Délvidéki zarándokok, közösen énekelve. A menetben velünk vonultak a Szent György Lovagrend tagjai is, akik még ünnepélyesebbé tették a felvonulást és az ezt követő szentmisét. A Szent Mihály templom kertjében imádkozva leróttuk kegyeletünket a mi „Kis Szent Terézünk” Bogner Mária Margit előtt. A sírnál és a püspöki szentmise alatt hozzá folyamodtunk, közbenjárását kérve könyörgéseinkkel. A 17 órakor kezdődő szentmisét msgr. Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök mutatta be, aki szentbeszédében rámutatott arra, hogy a huszadik században olyan példaképeket kapott a magyar nép, mint Boldog Salkaházi Sára, Boldog Brenner János, akinek nemrég volt a boldoggá avatása és a szent életű Bogner Mária Margit, valamint Kaszap István, akik fiatalon emelkedtek a mennybe, hogy ott érettünk imádkozzanak: mindannyiunkért személyesen, magyar népünkért, valamint az egész keresztény Európáért. A püspök atya buzdított minket, hogy merjünk úgy élni, hogy példát mutassunk a reményvesztett elfásult, politikai ideológiákkal elkábított, hitét vesztett világunkban. Nem kell félnünk, mert vannak közbenjáróink az Úr Jézus Krisztusnál: a Magyarok Nagyasszonya és a magyar boldogok és szentek.

Hazafelé hálával csordultig telt szívvel imádkoztunk és énekeltünk. Néhányan már a jövő évi zarándoklatra is „előjegyeztették” magukat.

Útitársaink közül hárman személyes élménybeszámolójukkal gazdagították írásomat.

Ott villant fel kérelmem

Zs: Tavaly kapcsolódtam a bánáti, sajnos kicsi zarándokcsoporthoz. Addig nem sokat tudtam Bogner Etelka –Margit Mária nővér életéről. Örültem, hogy közvetlenül a sírjánál imádkozhattam Istenhez mielőbbi boldoggá avatásáért. Ott villant fel kérelmem, amellyel Margit Mária nővér közbenjárásával fordulhatok Istenhez. Azóta minden napomat avval a kis imával kezdem, amely az akkor kapott Margit Mária kép hátlapján van. Idén is nagyon jó volt újra látni az érdi szelíd lankákat, a fehér virágokkal díszített sír mellett átérezni Margit Mária nővér alázatát és istenszeretetét, részt venni a lélekfelemelő szentmisén, minden összegyűlt zarándokkal együtt imádkozni.

A házigazdáink vendégszeretete és kellemes fogadása idén is bebizonyosodott. Minden évben kis emléket, Bogner Mária Margit képét, melynek hátlapján kis ima van, mécsest és Bogner Mária Margit elsődleges sírjánál szedett préselt ibolyát hozhattunk haza. Idén P. Csávossy Elemér „Egy sír a Duna fölött” könyvét kaptuk, amelyben Margit Mária nővér életéről és naplójából való jegyzeteket olvashatunk.

Köszönöm Halmai Tibornak, a fáradhatatlan szervezőnek, hogy bekapcsolódhattam ebbe a zarándokcsoportba, adjon Isten neki erőt, egészséget, hogy még sok éven át megtehessük ezt a zarándokutat.

Csodálója és tisztelője lettem Bogner Mária Margitnak

M. Gizella nővér: Régi vágyam volt egyszer elzarándokolni Érdre Bogner Mária Margit vizitációs nővér sírjához. Több könyvet is olvastam a nővér életéről, ezek között az „Egy sír a Duna fölött” is. Csodálója és tisztelője lettem Bogner Mária Margitnak. Többször is imádkoztam hozzá és közbenjárását kértem apró cseprő dolgaimban. Tavaly is ilyen szándékkal csatlakoztam a nagybecskereki zarándokcsoporthoz. Imádkoztam, kilencedet kezdtem, Bogner Mária Margit nővér közbenjárását kértem egy kis fiúcska gyógyulásáért. Lassan, de biztosan a gyermek gyógyulni kezdett, mindannyiunk örömére. Az idén újra a zarándokcsoporthoz csatlakoztam megköszönni Bogner Mária Margit segítségét és imádkozni mielőbbi boldoggá avatásáért.

Hogyan éreztem magam ezen a zarándokúton?

Nagyon örültem, azaz örültünk, hogy az idén velünk jött Gyuris László püspöki helynök. Útközben imádkoztunk, énekeltünk, tréfálkoztunk, családias hangulat volt. Az érdiek mindig tárt karokkal, szerető szívvel és terített asztallal várnak bennünket. A finom gulyáslevesbe a hozzávalók mellett a szívüket is belefőzték. Mindent nagyon köszönünk!

Jézus által, Jézusban találkozom vele

Mons. Gyuris László: Először voltam Érden, Bogner Mária Margit utolsó éveinek színhelyén és sírjánál.

Először is megörvendeztetett a táj, ahol Érd fekszik. Nem tudom miért, de síkságon képzeltem el a falut, az pedig a Budai hegyek déli lankáin terül el, nem messze a Dunától. Olyan szép vidék…

Amikor délután a szeretetteli fogadtatáson és környezetnézésen túl voltunk, indultunk csoportosan és imádkozva, énekelve a templom felé a szentmisére és az ő sírjához, ami a templomudvarban van. Az utóbbit látogattuk meg előbb. Ott sokáig vártam, hogy egy kicsit egyedül maradjak, mert le akartam térdelni a sírjánál, de nem szerettem volna, hogy „patetikus gesztusnak” tekintsék… Az utóbbi időben olvasva róla, és főleg naplórészleteit megismerve azt éreztem, hogy ezt meg kell, illetve meg akarom tenni! Olyan jó volt…

A szentmisében a szentáldozás után úgy éreztem, hogy Jézus által, Jézusban találkozom vele – nem érzelmi pillanat volt ez, hanem öröm, hogy Jézusban egyek lehetünk az Ég lakóival, s ebben az esetben tiszteletreméltó Mária Margit nővérrel, aki már „ott” van…

Számomra nagy hatással van, hogy Istennel való mély kapcsolatának kezdete tizennyolcadik évében volt, amikor bérmálásának napján érezte a belső hangot: „Kövess engem”! És ő igent mondott. A mai időben, amikor oly sokan a bérmálásuk napját, mint vallásos életük „ballagási napját” élik meg, és ki tudja, mikor jönnek vissza az életet adó „Jézus iskolájába”, akkor ez a volt fiatal lány egy oly óhajtott és vonzó példa arra, hogy a bérmálás valójában a Jézussal való ismerkedés egy új szakaszának a kezdete lehet. Először ez volt benne megragadó számomra…

A vendéglátóink két róla szóló könyvvel ajándékoztak meg minket. A buszban hazafelé utazva, a szabad időben ezekbe olvastam bele és elkápráztatott e fiatal személynek a nagy szentekhez hasonló Isten-szeretete. Magamban azt éreztem: ez a mi vajdasági, bánáti Kis Szent Terézünk…

Halmai Ágnes