Az isteni Gondviselés őrködik az otthon felett

A nagykikindai Misericordia Idősek Otthona az egyetlen egyházi alapítású szociális otthon Szerbiában, amely a Nagybecskereki Egyházmegye tulajdonában van, s igazgatója Bővíz László atya, katolikus pap, aki szociálgerontológus diplomával is rendelkezik. Szervez, tervez, építkezik, s napi huszonnégy órás szolgálatban van a koronavírus-járvány kezdete óta.

Több mint egy éve tart a koronavírus-járvány, s hazai és nemzetközi példák alapján is úgy látszik, hogy az idősotthonok különösen veszélyeztetettek ebben az időszakban. Az ön által vezetett intézményben szinte csodával határos módon nem volt koronavírus-fertőzött, amikor a média tele volt azzal, hogy az állami és a magánkézben lévő idősek otthonában is megjelent a vírus. Isteni Gondviselés? Fegyelmezett munkatársak? Szakértelem? Miben látja ennek okát?

Pontosítanám a feltett kérdést. Eddig nem volt koronavírus fertőzött. Sajnos a március végi tetőzés bennünket is elért. Öt lakónk és két dolgozónk pozitív tesztet produkált. Istennek hála, mindannyian tünetmentesek. Ez a tény is, és az is, hogy a szerbiai állami és magánotthonok közül szinte utolsóként tört be hozzánk a fertőzés mindenképpen azt bizonyítja, hogy az isteni Gondviselés őrködik az otthon felett. Természetesen ehhez hozzájárul a rengeteg ima, melyet egyházmegyénk papjai és hívei küldtek az ég felé otthonunkért. Ugyancsak hozzájárult a dolgozóink fegyelme és szakértelme is, akik emberfeletti harcot vívtak a lakóinkért az elmúlt több mint egy évben. Ha kellett, a családjukról lemondva több hétre beköltöztek az otthonba, hogy ezzel is védjék a ránkbízottakat. Óriási hálával és köszönettel tartozom minden dolgozónknak!

Az idősgondozással kapcsolatos viszonyokat figyelembe véve a munkákat jellemzően nők végzik. Az ön alkalmazottainak jelentős része is nő – akikkel kapcsolatban nem szeretnék közhelyekkel élni, hogy anyák és feleségek, akikre az otthoni teendők is várnak – őket mennyire terhelte le az elmúlt időszak?

Volt időszak, amikor 24 órás munkarendet vállaltak, és voltak hetek, amikor lemondva a családdal való kapcsolatról, beköltöztek az otthonba. Igyekeztünk minden alkalmat megragadni, hogy biztosítsuk dolgozóink számára a pihenés és a szabadság lehetőségét. Vagyunk néhányan olyanok is, akik a kezdetek óta 24 órás készültségben vagyunk.

Az egészségügyi és szociális ellátás közötti kapcsolódás jelen helyzetben milyen?

A kezdetektől fogva napi kapcsolatban vagyunk az illetékes minisztériummal, a nagykikindai Közegészségügyi Hivatallal és a nagykikindai egészségügyi intézményekkel. Amikor szükség mutatkozott, azonnal rendelkezésre álltak a tanácsadás, ellátás, tesztelés vagy védőoltás terén. A Misericordia Otthon lakói és dolgozói elsőként kaphatták meg a védőoltást, ami szintén nagyban hozzájárult, hogy sikerült megóvnunk a lakóinkat. Örömmel mondhatom, hogy mind a lakók, mind a dolgozók közül szinte kivétel nélkül mindenki felvette a védőoltást, akinél nem volt ennek egészségügyi akadálya.

A járvány kezdete óta folyamatosan változnak az előírások. Mennyire sikerül ezeknek eleget tenni? Mekkora mozgástere van ezek megvalósításához?

Ahogy egyre több információ keletkezik a kezdetben még ismeretlen vírusról, természetesen ezzel együtt változnak a védekezési mechanikákat szabályzó előírások is. Eleinte napi szinten érkeztek az illetékes minisztériumtól az újabbnál újabb rendeletek. Nem volt könnyű átállni a Covid-rendszerű üzemmódra. Legnagyobb gondot a helyhiány okozta. Karantén szobákat kellett kialakítanunk mind az új lakók felvételéhez, mind azok számára, akik valamilyen okból kórházi ellátásra szorultak, majd visszatértek az otthonba. Egy évvel ezelőtt katonaság őrködött az otthon bejáratánál. Bár azt hangoztatták, hogy az otthont védik, tulajdonképpen készenlétben álltak az otthonból való kijutás megakadályozására. Mostanában inkább csak a régi élethez való visszatérés szabályai érkeznek a minisztériumtól. Itt jegyezném meg, hogy a járvány kezdete óta kötelező napi, illetve heti jelentéseket küldeni a köztársasági és a tartományi szociális felügyelőségeknek. A védekezésre fordítható energiáink jelentős része elmegy a rengeteg adminisztrációra, mellyel terhelnek bennünket a kezdetek óta.

Védenceik és hozzátartozóik hogyan fogadták/fogadják a látogatási tilalmat, illetve korlátozásokat?

Nehezen. Talán a hozzátartozók még nehezebben, mint lakóink. Igazából most kezd érződni, hogy mindannyian nagyon belefáradtunk a vírusba. Amikor lehetőség adódott rá, jó idő esetén megszerveztük az előírások betartásával szabad téren a látogatásokat. Sajnos többször előfordult, hogy fel sem ismerték a lakóink a védőfelszerelésbe öltözött hozzátartozójukat, aki kénytelen volt 2 méter távolságot tartani. A napokban érkezett a minisztérium legújabb rendelkezése, mely már lehetővé teszi, hogy a szociális intézmények lakói szigorú előírások betartása mellett elhagyhassák az intézményt és kötelező PCR-teszt és karantén nélkül is visszatérhessenek.

Volt egy időszak, amikor minisztériumi döntés értelmében nem vehettek fel új lakókat. Milyen nehézségeket okozott ez?

A járvány kezdetén az illetékes minisztérium megszüntette az új lakók felvételét. Ez komoly nehézséget okozott az otthon működésében. Annak ellenére, hogy nem volt fertőzött az otthonban, a természetes létszámcsökkenés miatt másfél hónap alatt jelentősen csökkent az otthon lakóinak száma. Később ezt a korlátozást megszüntették, és szigorú feltételekkel ismét vehettünk fel új lakókat. Az elmúlt hónapokban egyre több lakónk döntött úgy, hogy nem vállalja tovább ezt a bezártságot és hazaköltözött családjához.

Mint a felvezetőben is említettem, az ország egyetlen egyházi alapítású szociális otthonának a vezetője, amely közhasznú szervezetnek minősül. Azonban a szerbiai törvényhozás nem ismeri el a közhasznú szervezet fogalmát, s a Misericordiára ilyen módon magánkézben lévő otthonként tekintenek, és ezért nem részesülnek állami támogatásban. Hogyan tudják megoldani zökkenőmentes működésüket? Van lehetőség pályázni? Vannak jótevőik?

Ami az otthon működését illeti, kizárólag a bevételeinkből működtetjük az intézményt. Néhány éve lehetőségük van a magánalapítású otthonoknak is, hogy pályázzanak a szociális ellátórendszer által kiutalt felhasználók ellátására. Sajnos ez a kezdeményezés még nagyon gyerekcipőben jár, és a kollégák elmondása szerint az állami finanszírozás félévekkel le van maradva. Más pályázati lehetőség Szerbiában nem igazán van. A Tartományi Szociális Titkárság által évente meghirdetésre kerülő pályázatra több ízben jelentkeztünk, de soha egyetlen pályázatunk nem nyert támogatást. Nem csak nekünk, hanem az összes magánalapítású otthonnak forráshiányra hivatkozva elutasították a pályázatát.

Azt is el kell mondanom, hogy több nagylelkű külföldi támogatónk van. A kezdetek óta nagyon szép együttműködésünk van a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal. A járvány kezdete óta az ő jóvoltukból tudjuk biztosítani a munkánkhoz elengedhetetlen védőkesztyűket, maszkokat és tisztítószereket.

Az elmúlt év végén jelentősebb összegű támogatást kaptunk a németországi Renovabis segélyszervezettől. A támogatásból egészségügyi és ortopéd eszközöket, betegágyakat, ágyneműket és étkezési eszközöket vásároltunk.

Emellett a Nagybecskereki Püspökségi Caritas közreműködésével az Osztrák Caritas egy hordozható EKG készüléket adományozott a Misericordia Otthonnak.

Mennyire versenyképes a Misericordia az állami szociális otthonokhoz viszonyítva? S itt nem csak a szolgáltatásokra, hanem a dolgozók munkakörülményeire és bérezésére is gondolok.

Versenyképességünk kizárólag a minőség terén van. Az elmúlt több, mint öt évben – amióta megkezdte működését a Misericordia Otthon – egy hosszú utat tettünk meg. A kezdeti nehézségek ellenére mára már úgy vélem, hogy előkelő helyet vívtunk ki magunknak a szerbiai szociális térben. Napi kapcsolatban vagyunk az illetékes minisztérium felügyelőivel, akik többször pozitív példaként emlegetik otthonunkat. Ugyancsak pozitívan értékelhető a helyi szervekkel való együttműködésünk is. Nem egyszer fordult már elő, hogy a közgyógyellátásban dolgozó szakorvosok inkább minket javasolnak egy-egy hozzájuk forduló érdeklődő hozzátartozónak. Anyagiak terén nem vagyunk és nem is lehetünk versenyképesek ott, ahol az állam nem konkurenciaként, hanem ellenségként tekint a magánszektor résztvevőire. Az állami otthonokban az ellátási díjak alacsonyabbak, a fizetések pedig jóval magasabbak. Ez természetesen csak úgy lehetséges, hogy az állami otthonok működtetésének jelentős részét (munkadíjak, karbantartási díjak, beruházások) az állam más forrásból finanszírozza. Ezzel szemben mi csak abból gazdálkodhatunk, amit bevételként megvalósítunk.

A járványhelyzet megváltoztatta életminőségünket anyagi, de még inkább lelki szempontból. Egy közhasznú szociális intézmény vezetőjeként munkájából kifolyólag állandó készültségben van több mint egy éve. Felelős a munkatársaiért, a védenceiért. Mi a járványhelyzet tanulsága?

Mivel még a védekezés sűrűjében vagyunk, úgy gondolom, hogy korai még a tanulságokat levonni. Őszintén szólva, nem is volt még időm és energiám a tanulságokkal foglalkozni. Azonban arra mindenképpen rávilágított ez a világjárvány, hogy mennyire esendő az ember. A XXI. század műszaki és technológiai vívmányai elvakítottak bennünket. A gazdagságot bitekben kezdtük mérni. Erre jön egy láthatatlan és megfoghatatlan kód, amely pillanatok alatt térdre kényszeríti az emberiséget. Talán még időben jött a Gondviselés figyelmeztetése, mely visszaránthatja az emberiséget a szakadék széléről. A kérdés, hogy meghalljuk-e azt a figyelmeztetést…