A nagybecskereki leánykollégium életéből

Lelkigyakorlat ami közelebb hoz egymáshoz.

Mint minden iskolaévben, idén is sor került a tavaszi kötelező hétvégére, ami most lelkigyakorlat volt. Mindenkiből különböző érzéseket hoz felszínre, nevel minket, rámutat az élet nehézségeire, szépségeire és az emberek egymáshoz való viszonyulására.

Ezt a hétvégét mindenki más felfogással élte meg. Vannak, akik negatívan fogadták, egyre csak az élt bennük, hogy kényszerítve vannak az itt maradásra, inkább töltenék a hétvégéjüket a családjukkal, barátaikkal. Én személy szerint nagyon vártam ezt a pár napot. Az utóbbi időben olyan problémákkal találtam szembe magam, amelyek elgondolkodtattak arról, hogy valójában ki is vagyok, milyen tulajdonságokkal rendelkezem, kiben bízhatok igazán. Ez a hétvége sok mindenre rámutatott.

Péntek este kezdődött a lelkigyakorlatunk és vasárnap délben misével zárult. Két csoportban vettünk részt, az első-másodikosok programját Gabi testvér és Bea testvér vezette. Az első estét ismerkedéssel töltöttük, mindenki elmondhatta, hogy honnan érkezett, mit tanul. Szombat reggel az emberi tulajdonságokat vettük sorra. Legfontosabb volt az önismeret. Azt kaptuk feladatul, hogy rajzoljuk körbe saját kezünket, és az ujjakba írjuk bele, miben vagyunk jók, mire szeretnénk, hogy mutasson az életünk, mit ítélünk el, mik a vágyaink, miben érezzük kicsinek magunkat. Ez többek számára nehéznek bizonyult, mivel ritkán gondolkozunk azon, hogy miben vagyunk jók és miben nem. Dél körül még az idő is kedvünkre tett: gyönyörű napsütésben játszottunk az udvaron, közben gyakorolva, hogy tudjunk a másikra figyelni, együttműködni. Ebéd után egy animációs filmet néztünk, melynek kapcsán arról beszélgettünk, hogy ne ítéljük meg a másikat, inkább törekedjünk egymás megismerésére. Egy pajzsot is rajzoltunk, aköré írtuk, hogy mik az életünk nehézségei, és közösen próbáltunk megoldást találni ezekre. Este lehetőségünk volt bűnbánatra, szentgyónásra. Az atyák – közvetítőként Isten és saját magunk között – feloldoztak minket bűneink alól. A bűnbánati liturgia igen hangulatos volt, a nagyteremben gyertyafény körül ülve énekeltünk, imádkoztunk, vártuk a megtisztulást. Vasárnap délelőtt összegyűjtöttük a mai, 2012-ben élő emberek jó és rossz tulajdonságait. Nem nagy meglepetésünkre több rossz tulajdonságot találtunk, ami a változás felé terel minket. Ebéd előtt Tamás atya gyönyörű szentmisét tartott nekünk, az egész kollégium zengett az énekünktől. Utána elbúcsúztunk a csoportvezetőktől, és ebéddel zárult a lelkigyakorlat.

Számomra egy-egy ilyen hétvége rengeteg tapasztalatot ad. Még közelebbről megismerem magamat, a barátaimat, olyan titkokra is fény derül, amik talán soha máskor nem kerülnének elő. A programok tanulságai megváltoztatnak minket, és rádöbbenhetünk, mi a jó. Ami számomra a legfontosabb, hogy választ kaptam sok problémámra, a lelkigyakorlatnak köszönhetően jobban látom, ki vagyok, mik az értékeim – és megnyíltam mások felé.

Zombori Brigitta

A téli szünetről visszatérve a hirdetőtáblán már a pontos dátum fogadott bennünket, amikor is „kötelező” programon kell majd részt vennünk, ahogy ezeket a hétvégéket nevezzük mi kollégisták egymás között. Akkor úgy gondoltunk erre a napra: messze van a még és lám, már el is múlt.

A program péntek este kezdődött. Két csoportra lettünk osztva: elsősök és másodikosok az egyikben; harmadikosok, negyedikesek és főiskolások a másikban. Rögtön néhány kérdéssel indítottuk a közös munkát, mint például ki mennyire örül ennek a lelkigyakorlatnak, ki lakik legmesszebb Nagybecskerektől, ki szeretne most legszívesebben otthon lenni. Nem kell mondanom, mit mondtunk erre. De bátran kijelenthetem, a résztvevők válasza a program befejeztével lényegesen megváltozott.

Ez után következett az ismerkedés játékos módon. A hangulat már ekkor kezdett oldottabbá válni, csökkent az otthon hiánya. Megismerkedtünk a két csoportvezetőnkkel, Tóth Tamás atyával és Balázs Magdolna tanítónővel.

A szombati napot frissítő masszázzsal és játékkal kezdtük, majd áttérhettünk komolyabb témákra. Tamás atya az istenképekről beszélt nekünk. Több helyzetet is vázolt előttünk, hogy miért is alakul ki egyesekben jó, másokban rossz kép Istenről. Az előadása nagyon lebilincselő volt. Utána kérdésekkel bombáztuk, melyekre ő tudása szerint válaszolt is. Ahogyan telt-múlt az idő, egyre felszabadultabbak lettünk, jól éreztük magunkat.

Az ebédszünet után Magdi vette át a szót, és a konfliktuskezelésről beszélt. Hogy jobban megértsük a különböző típusokat, el is szerepeltük azokat. A programok között 10-15 perces szünetek is be voltak ütemezve, mely időtartam alatt is inkább együtt játszottunk és beszélgettünk a magyarság helyzetéről Vajdaságban, mintsem ültünk volna.

Szombaton este bűnbánati liturgiát tartottunk, mely szerves része a nagyböjti időszaknak. Mindenki elvégezhette a szentgyónást, vagy áldást kérhetett az atyáktól.

És el is érkezett a vasárnap. A csoport utolsó találkozásakor kérdéseket tehettünk fel vezetőinknek bármilyen témával kapcsolatban, melyekre készségesen válaszoltak is. Nagyon jól esett nyitottságuk, mely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mi is többet adjunk magunkból. A programot szentmisével zártuk, melyet a vendég atya tartott. Ezután következett a könnyes búcsú, és megköszöntük a tartalmas hétvégét.

Személy szerint – és gondolom, beszélhetek a csoportom nevében is – sok hasznos eddig tévesen ismert dologgal ismerkedhettünk meg a pár nap leforgása alatt. Magdit és Tamás atyát pedig dicséret illeti, mert nagyon gyorsan és hosszú időre belopták magukat a szívünkbe.

Szunyi Noémi

Fotó: Harmat Katalin