A hegyi kápolna búcsúja Versecen
Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepén hagyományosan imára hívott a Nagybecskereki Egyházmegye legrégebbi zarándokhelyének, a kis hegyi kápolnának a harangja, amelyet már az első törökök elleni háború előtt (1738) is zarándokhelyként tartották számon. Dél-Bánát legnépszerűbb búcsújáró helyén valaha kétnapos zarándoklatra várták a híveket, de az egykor kétnapos búcsú huzamosabb ideje egynaposra zsugorodott, amelynek évek óta változatlan a programja, s a zarándokok egy része is hosszú évtizedek óta minden év szeptember 14-én lelkiekben Versecen töltekezik.
A zarándokokat Erős Mihály esperes-plébános a kápolna bal oldalán kívülről lévő szószékről köszöntötte és áldotta meg a zarándokokat, hogy imájukat a Jóisten meghallgassa, kéréseit teljesítse és lelkileg megújulva, megkönnyebbülve térhessenek haza.
Az egyházmegye hívei itt ismerhették meg Sima Milan atyát, aki a szomszédos Temesvári Egyházmegye papja, s egy évig a Nagybecskereki Egyházmegyében Koncz Tibor esperes-plébános mellett teljesít szolgálatot Nagykikindán. Ő volt a tíz órakor kezdődő horvát nyelvű szentmise szónoka, majd az egy órával később kezdődő horvát nyelvű keresztutat is ő vezette Halmai János atyával.
A magyar anyanyelvű hívek először a keresztutat járták végig Mellár József törökbecsei esperes-plébánossal, msgr. Gyuris László nagybecskereki plébánossal és Csipak Csaba székelykevei plébániai kormányzóval. A tizenegy órakor kezdődő magyar nyelvű szentmisét Tapolcsányi Emánuel tordai plébániai kormányzó mutatta be a már említett lelkipásztorokkal együtt.
A mai búcsú előkészület az Irgalmasság évére
A kereszt töve és eredeti gondolata a szenvedés, a kizárás, a kirekesztettség. A kereszt a város széléről életünk központjává válik. Mennyire más ez, mint a rézkereszt?! A kivetettség, kizárás mellett egy férfitorzót látunk a kereszten, aki lemondott saját istenségéről és közénk jött. A kereszten halt meg, s így jött létre számunkra az örök élet lehetősége. Ha benne hiszünk, vele, a keresztjével jutunk be a mennyországba. Merjünk bátran, de alázattal tekinteni a keresztre. Ne feledkezzünk meg róla, hogy az irgalmasság víz és vér képében folyik ki Jézus oldalából