A Háló bogozóinak Kárpát-medencei találkozója Balazséron
November 20-án kora reggel tizenkilencen indultunk útnak Délvidékről a kárpátaljai Balazsérra a Kárpát-medencei bogozók találkozójára. Többnyire fiatalokból álló lelkes csapatunk, nagyon várta már ezt a hétvégét, és a hosszú, fárasztó utazás után nagyon jól esett kárpátaljai testvéreink meleg fogadtatása és törődése.
A helyi református lelkész vezette áhitat után, egész hétvégére szóló, érdekes feladatot kaptunk. Táblázatba írtuk, mely régiót szeretnénk jobban megismerni, melyikben élnénk szívesen, kiknek tudnánk segíteni stb. és utána az adott régióból egy általunk választott testvérünkkel erről elbeszélgetni. Nekem nagyon tetszett a feladat, megerősítettek ezek a beszélgetések és úgy érzem általuk mindannyian közelebb kerültünk egymáshoz.
Szombaton kemény munka várt ránk. A délelőtti lélekemelő előadás és kiscsoportos beszélgetés után, nemcsak a finom ebéd, hanem ötórányi műhelymunka is várt minket, amelyben megosztottuk gondolatainkat az egyház jelenlegi helyzetéről, jövőjéről, és a Háló jelen- és jövőbeli szerepéről az Egyházban. A fárasztó csoportmunka után felüdülés volt számunkra a Ruszniki népi együttes zenei előadása.
Esős bogozós hétvégénk természetesen szentmisével és a találkozó összegzésével végződött. Örömmel hallgattam a többi csoport színes ötleteit, és ismét megéltem azt az érzést, hogy mennyire jó, hogy különbözőek vagyunk és ezáltal egymást gazdagítani tudjuk. A kimerítő utazás ellenére nagyon jó hangulatunk volt hazafelé a buszon. Akkor már tudtam, hogy beszámolót fogok írni, és a körülöttem ülőket körbe kérdeztem, mi volt számukra legfontosabb ezen a hétvégén. Különböző válaszok születtek, közös bennük, hogy valamilyen módon mindenki a személyes találkozások fontosságát hangsúlyozta.
Ezek után úgy érzem én is tartozom azzal, hogy ide írjam a számomra legfontosabb dolgot a személyes találkozásokon túl. Nekem ez a hétvége az együvé tartozás érzését jelentette, amit itt a Hálóban tudok/tudunk megélni igazán.
