Zarándoklat Aracs pusztatemplomához

Pálos zarándoklat az arácsi romtemplomhoz!? – kérdez vissza csodálkozva a Balaton-felvidéki, így a badacsonyi, salföldi, nagyvázsonyi és dörgicsei pálos romokat jól ismerő beszélgetőtársam, amikor hétvégi programokról beszélgetünk. Arácson (a Balatonfüreddel már ma teljesen összeépült Balatonarácson) nincsenek pálos romok! – állítja.

A délvidéki Aracsnak még a tatárjárás előtt épült, csaknem 800 éves romtemploma a délvidéki magyarság nemzeti és spirituális zarándokhelye. A templomot a török időkig virágzó mezőváros övezte. A környék a török hódoltság idején teljesen elnéptelenedett, ma a templom körül több kilométer hosszan napraforgó és kukoricatáblák nyújtóznak. Megközelítése ilyenkor azért sem olyan egyszerű, mert a földúton bármikor szembe jöhet egy traktor vagy egy kombájn. Ezért is használják a romtemplom helyett inkább a pusztatemplom megnevezést. A délvidéki hálósok hagyományteremtő céllal kezdeményezték és szervezik az aracsi nyári zarándoklatot, immár harmadik éve.

A mostani közel 70 zarándok 16 helységből jött össze, és 3 generációt képviselt. Ki gyalog, ki kerékpárral, míg az idősek és nehezen mozgók autóval érkeztek. A szentmise előtt Schön György tanított az 1676-ban Csíksomlyón megjelent Cantionale Catholicum énekeiből, hogy majd együtt énekelhessünk. Azért is választotta erre az alkalomra Kájoni János Csíksomlyón élt polihisztor ferences szerzetes énekes könyvét, mert ezzel szeretné szimbolikusan összekötni a két zarándokhely, Csíksomlyó és Aracs ferences múltját. A magyar zenetudomány szempontjából felbecsülhetetlen értékű énekeskönyv eredeti dallamait Domokos Pál Péter rekonstruálta, és jelentette meg 1979-ben az “…édes Hazámnak akartam szolgálni…” című munkájában. Ebből a gyűjteményből Kájoni mise néven készített és adott ki Szalay Olga 1987-ben egy válogatást. Az előző években a Kájoni misét már néhány helyen énekelték a Délvidéken (elsősorban Háló találkozókon). A Pusztatemplom falai között viszont csak ezen a napon került sor a könnyen megtanulható dallamok „ősbemutatójára.“

A szentmisét Dr. Sc. Horváth László bácsföldi plébános tartotta, Mellár József törökbecsei és Vreckó Ferenc zentai atyák koncelebrálásával. László atya a misét a napokban Szegeden elhunyt Berecz Sándorért ajánlotta fel. Ő 25 évig volt plébános Temerinben. Berecz Sándor Törökbecsén tanárként dolgozó édesapja, id. Berecz Sándor volt Aracs első modern kori kutatója. Id. Berecz Sándor „Pusztatemplom egy darab szentföld“ című könyvét plébános fia 1970-ben adta ki.

A prédikációban a hitről volt szó. A hitünk életünk egyik nagy erőforrása – mondta Horváth László. Röviden szólt a nemrég megjelent „Lumen fidei – hitünk fénye“ c. pápai enciklikáról. „Az ég madarai biblikus szóhasználatú általánosítása helyett én inkább az aracsi fecskék megnevezést használnám. A templom falaiban és csonka tornyából lakó, onnan ki és beröpdöső fecskék folytonos és életvidám csivitelése fontos komponense az aracsi hangulatnak.“ A mise végén az atya megköszönte a zenei szolgálatot, valamint Micsik Béla bogozónak és feleségének a zarándoklat megszervezését.

Ebédre finom babgulyás érkezett traktorral. Magyarországon ezt a fajta bablevest csülkös bablevesnek nevezik, azzal a különbséggel, hogy itt Aracs környékén a levesbe belefőzik még a zöldpaprika húsát is.

Ebéd után Csömöre Zoltán nagykikindai történelemtanár tartott előadást Aracs múltjáról, régészeti és szakrális források alapján. Az előadása elején vázlatrajzot osztott ki, ami segített elképzelni azt, hogy a különböző korszakokban mekkora volt a templom, és mi volt annak környezetében. A templomot többször átépítették, erről tanúskodnak a román és gótikus stíluselemek. A ma látható háromhajós változat a XIII. vagy a XIV. században épült. A téglaelemeket helyben égették, a szerkezeti és díszítő kőelemeket Sóvárról, Szalánkéménről, ill. a Tarcal hegységből szállították ide. A padlóborítás Erdélyből érkezett a Maroson. Az előadás végén az előadó körbevezette a hallgatóságot. Megmutatta hol állt az egykori, ma már nem létező kolostor, hol volt annak konyhája, hol volt a kaputorony, hol volt a falu, a cölöpkerítés és a földsánc és hogy merre folyt egykor itt a Galád-ér.

A megidézett történelem először mindenki által kipróbálható íjászattal folytatódott, Jablonszky Sándor jóvoltából. majd az adai Csodaszarvas Barantakör harcművészeti bemutatójával. A baranta hagyományos magyar harcművészeti stílus, a földművelők és pásztorok önvédelmi eszközeinek és tudásának az összefoglalója. Az egybegyűltek a bot, az ostor és az íjászat alkalmazásából láthattak egy bemutatót.

Szót kaptak a Kárpát-medencei Háló Mozgalom jelen levő vezetői is: Schön György a Háló néhány alapgondolatát fogalmazta meg, Halmai Tibor pedig a jövőbeni programokra hívta meg a jelenlevőket. A találkozó legvégén népdal tanulásra, és közös éneklésre is jutott idő.