2020 DECEMBER

Nehéz időket élünk! Olyan sokszor elhangzott ez a mondat az utóbbi hónapokban. Gyakran szoktuk mondogatni, ilyen nehéz még nem volt soha, soha nem volt ennyi beteg egyszerre, soha nem voltak ekkora lezárások és megszorítások, soha nem volt kötelező a maszkok használata zárt légtérben, soha nem volt még ennyire korlátozva rendezvényeken a résztvevők száma. Ez mind igaz, sőt, mi több mindehhez hozzájön még az a nagy munkanélküliség, az egyre csak növekedő szegénység, elmagányosodás, depresszió és még sorolhatnánk. A vírus egytől-egyig mindannyiunkát érint, de nem érint mindenkit egyformán.

Hogyan lehet ilyen nehéz időben karácsonyt ünnepelni? Megszorítások közepette, úgy, hogy szeretett családtagjaink nem jöhettek talán külföldről haza, vagy hazajöttek, de elveszítették a munkájukat. Van okunk örömre?

Ha jobban szemügyre vesszük karácsony ünnepének a vallásos, keresztény tartalmát, az első karácsonyt, amikor Jézus megszületett, világos lesz számunkra, hogy akkor sem voltak valami rózsás idők.

Valaki Rómában kitalálta, hogy össze kell írni a lakosokat, méghozzá pont ott, ahol valaki élt, vagy ahonnan a családja származott. Így könnyebb volt ugyanis az embereket beazonosítani és beszedni tőlük azt, ami a császáré: az adót.

Nagyon kellemetlen dolog volt, hogy ezért József és Mária is útra kellett keljen, és el kellett menjenek Názáretből Betlehembe. Nem nagy út, mondanánk ma, 134 km, autóval 2,5 óra. De autó nélkül? Okostelefon nélkül? Veszélyes utakon? Szamár hátán? És persze várandósan, hisz tudjuk, Mária gyermeket várt. Szó se volt gyermekorvosról, a szülészről, bábáról vagy meleg vízről? De a helyeztet meg kellett oldani. A szülést elhalasztani nem lehetett. A nyavalygás, a zsörtölődés sok eredményre biztos nem vezetett volna, tehát tette a názáreti család, amit tennie kellett. Elindult. Nem okoskodott, nem zsörtölődött, hanem tette, amit tennie kellett, Isten tervének munkatársa volt.

Ebből láthatjuk, hogy Isten számára nincsenek különösen nehéz idők és különösen nehéz helyek. Istennek minden helyzetben terve van velünk és várja, reméli, hogy a munkatársai leszünk. S a terve pont abban a helyzetben szólíthat meg engem, amiben vagyok és sohasem egy másikban. Hogyan tudom, mi Isten terve velem, ebben a helyzetben, amikor annyira nehéz?

Isten tervét akkor ismerhetem fel, ha abba hagyom a nyávogást, az elégedetlenkedést és felfedezem azt, hogy mit tehetek én ebben a helyzetben ezért, hogy környezetemet a lehető legszebbé varázsoljam, hogy a lelkemet megtisztítsam a mindenféle haragtól, elégedetlenségtől és felfedezzem azt, amiért hálás tudok lenni. Mindennek ellenére, ebben a helyzetben, amiben benne vagyok. A vírust nem tudom eltüntetni, és nem tehetek úgy, mintha nem is lenne, de felfedezhetem az életemben azt, ahol tehetek valamit valamiért vagy talán éppen valakiért. Isten nem virtuálisan van jelen, hanem ott van az apró, elrejtett szeretet-lehetőségekben és arra vár, hogy felfedezzem. Isten testet öltött egy nagyon nehéz időben. És ez azért volt lehetséges, mert Mária és József felismerték azt, hogyan kell cselekedniük és bátran bevállalták az életet.

A mi Istenünk egy emberszerető Isten, aki soha, sem hagy minket magunkra és minden helyzetbe elrejt számunkra olyan lehetőségeket, melyeket megvalósítva kicsit jobbá tehetjük a világot. Igaz, hogy vannak idők, amikor nagyon nehéz megérezni a közelségét azt, hogy jelen van. Ezt én is tanúsítom, hiszen tavaly, betegségem kellős közepén szinte meg voltam arról győződve, hogy Ő nincs velem, elfordult tőlem. Ma, ha visszanézek, azt mondhatom, hogy igenis ott volt velem a szótlanságomban, elveszettségemben és kiszolgáltatottságomban.

A kis Jézus, amikor emberként közénk jött, ő maga is vállalta a kiszolgáltatottságot. Az abszolút kiszolgáltatott helyzetet, hiszen kis gyermekként jött közénk és kezdte meg életét itt a földön.

Képtelen volt önmagáról gondoskodni, de voltak körülötte szerető emberek, akik nyitott szívvel, szemmel és füllel teszik amire a szeretet képes. Én is betegségemben észleltem rá, hogy mindig volt mellettem valaki, aki segíteni akart és tudott, aki szeretett, imádkozott értem és támogatott. Ez is a mi Istenünk jelenlétének a jele: a sok szerető ember, aki körülvesz minket, minden nap, akik megtalálják azokat a lehetőségeket, ahogyan valaki mellett kitarthatnak, valakinek szebbé tehetik a mindennapjait vagy valakinek reményt adhatnak akkor, amikor nehéz az élet. Még akkor is, ha egyedül élünk a házban, mindig vannak, akik gondolnak ránk, imádkoznak értünk és szívükben hordoznak bennünket.

Jézusnak és szüleinek, Máriának és Józsefnek, a pásztorok vitték az első nagy gyorssegély. El tudom képzelni, milyen öröm volt számukra friss tejet kapni, túrót, sajtot és még sok más finomságot. A kis barlang igazi lakoma helyévé vált. De még ettől is fontosabb volt az öröm és a bizonyosság a fiatal szülők és a pásztorok szívében, hogy ők egy hatalmas csodának a tanúi.

Ismerjük fel, hogy mi ma milyen csodának lehetünk a tanúi? Idén karácsonykor milyen csoda vesz körül, minek tudok mindennek ellenére is örülni? Miért lehetek hálás ebben a kovidos időben, amikor arra vigyázunk, hogy meg ne fertőződjünk, vagy ne fertőzzünk meg másokat. S ha mást nem találok, akkor adjak hálát azért, amitől engem Isten mindmáig megóvott.

Vigyázzunk magunkra és másokra, óvjuk egymást! Ünnepeljük idén is Jézus születését, aki a karanténba is eljön és ebben a világjárványos időben is készenlétben tartogatja számunkra azokat a lehetőségeket, melyeket megragadva szebbé varázsolhatjuk közvetlen környezetünket.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek egészséges, szeretetben és kegyelmekben gazdag karácsonyi ünnepeket és egy békésebb és boldogabb Új Esztendőt.

+ Dr. Német László SVD
nagybecskereki megyéspüspök

Živimo u teškim vremenima! Ova rečenica je izgovorena toliko puta poslednjih meseci. Često kažemo: nikada nije bilo tako teško, nikada nije bilo toliko bolesnih odjednom, nikada nije bilo obavezno nositi masku u zatvorenom prostoru… Štaviše, tu je i velika nezaposlenost, rastuće siromaštvo, usamljenost, depresija, i još mnogo toga. Virus nas pogađa jednog po jednog, ali ne pogađa nas sve podjednako.

Kako možemo proslaviti Božić u ovako teškom vremenu? Kako usred ograničenja, kada naši voljeni članovi porodice možda nisu mogli doći kući iz inostranstva, ili su se vratili kući ali su ostali bez posla? Imamo li razloga za radost?

Ako pažljivije pogledamo religiozni, hrišćanski sadržaj Božićnog praznika, onog prvog Božića kada se Isus rodio, biće nam jasno da i tada nije bilo sve bajno.

U to vreme Cezar u Rimu je smislio da treba popisati stanovništvo, i to upravo u mestu odakle mu potiče porodica.

Koliko je neprijatna bila stvar da baš zbog toga Josip i Marija moraju krenuti na put iz Nazareta u Betlehem. Nije daleko, rekli bismo danas, 134 km, 2,5 sata vožnje automobilom. Ali zar bez automobila? Bez pametnog telefona? Zar na leđima magarca? I, naravno, u drugom stanju, jer znamo da je Marija čekala dete. Ni reči o porodilištu, babici ili toploj vodi. Ali trebalo je pronaći izlaz iz te situacije. Porođaj se nije mogao odložiti. Kukanje, gunđanje sigurno ne bi doveli do nekih rezultata. Nazaretska porodica je dakle učinila ono što je morala, krenula je na put. Nije pametovala, nije gunđala, već je učinila ono što je morala, i tako je postala saradnik Božjeg plana.

Iz ovoga možemo videti da za Boga ne postoje naročito teška vremena i posebno teške okolnosti. Bog ima plan za nas u svakoj situaciji i čeka, nadajući se da ćemo biti njegovi saradnici. Njegov plan može mi se objaviti upravo u ovoj situaciji u kojoj se sada nalazim a ne u nekoj drugoj. Kako da znam kakav je Božji plan za mene u ovoj situaciji kada je tako teško?

Mogu da prepoznam Božji plan onda kada prestanem sa jadikovanjem, sa nezadovoljstvom i otkrijem šta mogu jâ da učinim u ovoj situaciji da svoju okolinu učinim što lepšom, svoju dušu očistim od svakog besa i nezadovoljstva i odgonetnem ono na čemu mogu biti zahvalan, uprkos svemu, u situaciji u kojoj se nalazim. Bog nije virtuelno prisutan, već je tu, i u onim malim skrivenim mogućnostima ljubavi, i čeka da Ga otkrijem. Bog je postao čovekom u veoma teškom vremenu. A to je bilo moguće jer su Marija i Josip prepoznali šta im je činiti i smelo su prihvatili život.

Naš Bog je čovekoljubiv Bog koji nas nikada, nikada ne ostavlja same, i u svakoj situaciji nudi mogućnosti da učinimo svet malo boljim. Tačno je da postoje trenuci kada je veoma teško osetiti blizinu Božje prisutnosti. O tome mogu i ja kazati nešto, jer sam prošle godine, usred bolesti, bio gotovo uveren da On nije sa mnom, da se okrenuo od mene. Danas, kada se osvrnem natrag, mogu potvrditi da je bio baš tamo sa mnom u mojoj izgubljenosti i ranjivosti.

Mali Isus, kada je kao čovek došao među nas, i sam je prihvatio ranjivost. Situaciju svoje apsolutne zavisnosti od drugih prihvatio je rodivši se kao maleno dete među nama i, kao ranjiv, započeo svoj život ovde na zemlji.

Ali oko njega je bilo ljudi punih ljubavi koji su činili ono što može učiniti ljubav otvorenog srca, očiju i ušiju. Znak prisutnosti našeg Boga su: osobe koje nas vole, koje nas svakodnevno okružuju; oni, koji pronalaze mogućnosti da istraju uz nekoga, da mu ulepšaju svakodnevicu, ili mu pruže nadu kada je život težak. Čak i kada živimo sami u kući, uvek postoje neko, ko misli na nas, koji se moli za nas i nosi nas u srcu.

Isusu i njegovim roditeljima, Mariji i Josipu, pastiri su doneli prvu pomoć. Mogu da zamislim koliko im je značilo da dobiju sveže mleko, surutku, sir i mnoge druge poslastice. Mala pećina postala je mesto prave gozbe. Ali još važnija bila je radost i sigurnost u srcima mladih roditelja, i radost pastira što su bili svedoci silnog čuda.

Prepoznajemo li kojim to čudesnim situacijama možemo biti svedoci danas? Kakvo se čudo događa oko mene ovog Božića, čemu se mogu radovati bez obzira na sve? Za šta mogu da budem zahvalan u ovo vreme? A ako ne nađem ništa drugo, onda se barem zahvalimo Bogu za ono od čega nas je zaštitio do danas.

Ove godine ponovo slavimo rođenje Isusovo, On dolazi u ovo vreme pandemije, daje nam priliku koje možemo iskoristiti da ulepšamo svoje neposredno okruženje.

Sa ovim mislima želim svima Vama blagoslovljene Božićne praznike, srećnu Novu godinu punu zdravlja, ljubavi i milosti.

Pazimo na sebe i na druge, zaštitimo jedni druge!

+ Dr Ladislav Nemet SVD
biskup zrenjaninski

A karácsonyi ún. éjféli misékkel kapcsolatban a következő rendeletet hozom:

– a mise legkésőbb 21 órakor kezdődjön,
– mise előtt ne legyen semmilyen program (pásztorjáték, koncert, szavalat, stb.),
– a Vajdasági RTV közvetít magyarul éjféli szentmisét Muzslyáról.

Karácsony napján, újév napján és vízkeresztkor a Szentszék rendelete alapján minden pap négy misét mondhat.

Felnőttek keresztelése és bérmálása