IV. kárpát-medencei Ifjúsági Háló Találkozó

Az én misszióm címmel rendezték meg a IV. kárpát-medencei Ifjúsági Háló Találkozót a debreceni Szent József Gimnáziumban április 8-a és 10-e között. A találkozón a magyarországi, felvidéki, erdélyi, kárpátaljai, partiumi fiatalok mellett egy lelkes, huszonnégy tagú délvidéki ifjúsági csoport is részt vett. Mi, délvidékiek nagy lelkesedéssel készültünk a találkozóra. Reggel 7órakor várt ránk a minibusz Muzslyán. Románián keresztül utaztunk. Két városban meg is álltunk nézelődni: Temesváron és Aradon. Az út kb. 11 órát tartott Debrecenig, de megérte. 18 órakor, vacsorára érkeztünk. A vacsora elfogyasztása után, görög katolikus liturgia, ismerkedős játékok és szabad program következett. A másnapi ébresztést nagyon szépen megoldották, mivel gitárszóra és énekre keltünk. Az aznapi program tényleg sűrű volt. Bakos Vince biomérnök tartott előadást, amely a találkozó témájához híven a misszióról szólt. Az előadó felhívta figyelmünket arra, hogy felkiáltójelként éljünk a világban. Ezután a nyitottságra helyezte a hangsúlyt. Fel kell, hogy tegyük magunknak a kérdést, kire és mire vagyunk nyitottak és miért. Az előadás végén kiscsoportokba rendeződtünk, ahol a csoportvezetők irányításával megvitattuk, kinek mit is jelent a misszió. Ekkor következett a kerekasztal beszélgetés, amelyen Láng Edit, az Afrikáért Alapítvány önkéntese, László Zoltán a Pannonhalmi Bencés Gimnázium nevelőtanára és Raja De Rossi Indiából származó, magyarországon misszionáló kispap osztotta meg velünk a misszióval kapcsolatos tapasztalatait. Ebéd után ismét kiscsoportos beszélgetések következtek. Minden csoportnak megvolt a saját missziós helye, így a fiatalok személyesen is megtapasztalhatták a misszió fogalmát. Különböző helyeken jártunk és különböző tevékenységeket végeztünk. Egyesek a fiatalkorúak börtönében, a református szeretetotthonban, kórházban, hajléktalan szállón jártak, de a környezet szebbé tételében is segítettek óvodában, plébánián. Csoportommal a hajléktalan szállón segítkeztünk. Sokak előítéletekkel rendelkeznek az ilyen emberekről. Az igazat megvallva mi is egy kicsit izgultunk. Kiderült, hogy semmi oka nem volt aggodalmunknak, mivel ezek az emberek nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Ételt, italt osztottunk nekik, és közben egy kis figyelmet fordítottunk rájuk. A visszajelzés az volt, hogy mehetnénk minden nap velük foglalkozni. A missziós szolgálatokat egy pantomim előadás követte a Fórum bevásárlóközpont előtti téren. Ezzel szerettük volna felhívni a debreceni lakosok figyelmét a misszióra. Vacsora után a Szegedi Színtársulat egy vígjátékot mutatott be. Nagyon jól esett egy kis kikapcsolódás a hosszú nap után. Ismét szabad találkozások, játékok következtek. Másnap reggeli után kerekasztal beszélgetés folyt, a missziós programok kiértékeléséről, majd a záró szentmisén vettünk részt. Sajnos, az ebéd volt az utolsó program, amin közösen vettünk részt.

Közülünk sokaknak ez volt az első találkozása a Katolikus Kisközösségek Hálózatával – Hálóval, és nem igazán tudták, hogy miről is van szó. Mégis, sokakat megmozgatott és pozitív véleményt nyilvánítottak. Többségük ígérte, hogy a nyári táborba is elmegy. Mindannyiunk nevében köszönetet mondok e csodálatos találkozó szervezőinek, akik lehetővé tették nekünk mindezt. És szurkolok nekik, hogy ezentúl is ilyen sikeres találkozókat szervezzenek.