Betlehemes egymásra találások – a huszonharmadik fejezet

December hetedikén tartották meg Hertelendyfalván a Dél-bánáti Karácsonyi Szokások és Betlehemes Játékok XXIII. Találkozóját.

Az 1997. évi rajt óta a rendezvénynek immáron negyedik alkalommal biztosított béfogadó hajlékot a Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület.

A hangsúly persze, a találkozón van, amely a találkozás, illetve az egymásra találás örömén túl maga a testet öltött és élő hagyomány. Egy olyan lüktető megmozdulás, amiben – ha csak néhány órácskára is! szinte az egész dél-bánsági szórványrégió magyarsága egy nagy családdá olvad újra össze. Mi több, teszi ezt nemcsak a szó valós, de annak tolmácsolt értelmében is. Mert bár szíves-örömest szépítenénk a valót, a mai ünnepélyes alkalom fellépőit kibocsájtó közösségek többségének iskoláiban már hosszú évtizedek óta nincs intézményesített magyar tannyelvű oktatás…És sajnos, ez csak a jéghegy látható csúcsa!

Vélhetőleg e tényállást a soron következő esztendő(k) végén is le fogjuk írni. Ugyanebben a  szövegkörnyezetben. S ha úgy is lészen, akkor sem keseregve. Inkább emelt fővel és bizakodással, hiszen őseink nyelve – mindenek dacára, még honos e tájon. A kölcsönkapott lángot van / lesz még ki ápolja és gondozza. Abbéli dologban is reménykedve, hogy ama bizonyos lételem, újfent megerősödve, azokat is visszahozza a közös ünnepségre, akik ezúttal sajnos, nem tudtak jelen lenni.

Fényképalbumunk a hertelendyfalvi, a verseci, a kevevári, az ürményházai, az udvarszállási, a sándoregyházai, a pancsovai, a torontálvásárhelyi, a székelykevei és a bonyhádi csoportok bemutatkozását, valamint az ünnepi ráhangolódás pillanatait méltatja. Advent második vasárnapjának előestéjén.

Fotók: Martinek Imre