Békét építeni konkrét munka

Dr. Német László SVD nagybecskereki püspök homíliája a zentai Lisieux-i Kis Szent Teréz Emléktemplom felszentelésén hangzott el 2017. szeptember 11-én.

A mai szentírási szövegek gyönyörűen illenek ünnepünk tartalmához. Az első olvasmányban Jákob arról álmodik, hogy megnyílik az ég, az angyalok jönnek-mennek, Isten pedig beszélget vele.

Valaki itt Zentán álmodott egy nagyot, és elhatározta, hogy legyen itt egy olyan hely, ahol az ég megnyílik, az angyalok jönnek-mennek, azok, akik pedig meglátogatják ezt a helyet, Istennel tudnak találkozni és beszélgetni.

Milyen szép is lett ez a templom! Az ember tényleg úgy érzi magát, itt nyitva van az ég, látjuk Isten dicsőségét.

Ez a templom egy konkrét hely lett. Egy konkrét helyre gondolt Jákob is. Az emberek is majdnem mindig konkrét helyre gondolnak, ha a templom szót hallják. Jézus a mai Evangéliumban tovább megy egy lépéssel és az ember őskívánságát, azt, hogy társalogjon az Istennel, nemcsak egy konkrét helyhez, hanem egy közösséghez és Péter személyéhez köti. Ennek a közösségnek az alapja a hit.

Péter te hittél, ezért teszlek meg kősziklává.

Jézus tehát egy látható közösségről beszél, de ennek a közösségnek az ereje és léte láthatatlan hiten alapul.

Ez az Istenhez kötődő hit hozza össze az embereket, ad nekik erőt akár egy ilyen templom építésére is. Még akkor is, ha politikailag, gazdaságilag, válságos időket éltünk meg. Megmaradt azonban mindvégig a kitartás. Húsz év kellett hozzá, hogy befejezzük a templomot. Ez a húsz év nagy jelentőséggel bír, hiszen tudjuk, hogy húsz év kellett a zentai csata után, hogy felszabaduljon Bánát a török uralom alól, és szabaddá váljék a Délvidék a Dunáig.

Mert mit is ünneplünk ma? A XVII. század vége felé elkezdett gyengülni az Oszmán Birodalom. A bécsi csata után ez nagyon is nyilvánvalóvá vált. A háborús események elérték a mai Vajdaság területét is.

A mi területeinken a törökök kiűzését elsősorban a Szentszék és az általa összekovácsolt majdnem európai szövetség szorgalmazta, amelyet Szent Liga néven ismerünk. XI. Ince pápa volt e szövetség lelke és pénztárosa, a tagjai pedig a Pápai Állam, a Habsburg Birodalom, Velence, Lengyelország és Oroszország. A pápa közbenjárására XIV. Lajos francia király semlegességet vállalt. Hogy mit jelentett ez a semlegesség? Ezt nehéz a mai szemszögből megítélni, mindenesetre a zentai csatából ismert pontonhidat francia hadimérnökök építették. Nem volt egységes a magyar nemzet sem. Az erdélyi magyar nemesek a törököket erősítették, míg a Szent Liga csapataiban a magyar hadurak és katonák hátteret biztosító alakulatként szerepeltek. Ezért is mondtam, hogy a Szent Liga szövetsége majdnem európai volt.

Bécs felszabadulását és a Török Birodalom kiszorítását Közép-Kelet Európából 1683-tól szorgalmazta a Habsburg Birodalom és a Szentszék. A zentai csatának, melyre ma emlékezünk, ebben a törekvésben kell nagy jelentőséget tulajdonítanunk. Hiszen nem sokkal a csata után megköttettet a karlócai béke, amely biztosította Bácska, Szerémség és Szlavónia bekapcsolását az Osztrák Monarchiába, amelyet majd 20 évvel később Bánát felszabadítása követett.

320 évvel ezelőtt sikerült a Savoyai Jenő vezette csapatoknak felszabadítania ezt a régiót és biztosítani a hosszú távú békét. Ez tette aztán lehetővé az új-régi lakosság letelepedését, a városok és települések megújítását, a vallásszabadság viszonylagos szabad gyakorlását.

A mai emléknap érzékelteti azonban azt is, hogy milyen jó BÉKÉBEN élni. Megtanultuk az idők folyamán, hogy a problémákat nem háborúval vagy ellenségeskedéssel kell elintézni. A béke iránti vágy és az a képesség, hogy ezt megteremtsük és megtartsuk, benne van az emberben, mégpedig függetlenül attól, hogy milyen vallásban élünk, melyik nemzethez tartozunk, hiszen ezt jelenti az, hogy Isten saját képmására teremtett MINDEN embert. És ez minden egyes emberre alapvetően érvényes.

Arra kell törekednünk, hogy efelé haladjunk, hidakat építsünk, de nem azért, hogy azon harci szekerek vonuljanak át, hanem hogy egymáshoz közelebb kerüljünk. Ez az igazi haladás, és ez tőlünk függ. Ma szabadon dönthetünk arról, hogy HALADNI akarunk-e ebbe az irányba. Ha a krisztusi közösség alapértékeit követjük, és azokat megvalósítani igyekszünk, akkor a béke hidjának építői leszünk.

A békesség hidját építjük, ha nem csak megtűrjük a másik nemzetet, vagy a másik embert magunk mellett, hanem javát keressük és szeretjük. Ha így élünk, akkor életünkben láthatóvá válik az élő Isten szeretete, minden ember és az egész teremtett világ iránt.

Békét építeni KONKRÉT munka. Benne van a megbocsátás, a megbékélés, az, hogy nemet mondjunk mindenféle bosszúvágyra, hogy kerüljük a gyűlöletbeszédet, hogy nem teremtünk ellenségfigurákat.

Végezetül arra térnék vissza, hogy mitől lesz igazán szép ez az új templom? Akkor, ha a benne imádkozó közösség itt az Istennel való találkozásban szüntelenül a béke útját keresi. Az Istennel való találkozás szépségében felismeri azt, hogy mennyivel nagyobb tervei vannak Istennek az emberrel és konkrétan ezzel a közösséggel. Isten mindent újjá akar teremteni és ebben az Új Teremtésben együtt fogunk élni vele. El fog tűnni az is, ami valójában nehézzé teszi az életünk: sírás, jajgatás, szenvedés és halál. Addig azonban hosszú út vár ránk.

Legyen ez a templom ezen az úton egy konkrét hely, ahol békés jövő megélése már ma elkezdődik. Ehhez kell az is, hogy tudjunk itt örülni és sírni, hálát adni és fohászt mondani, szűnjön meg itt falai között a gyűlölködés és érezze meg mindenki, aki ide betér, hogy felettünk nyitva az ég, Isten pedig személyesen megszólít és beszélgetni akar velünk. Ámen.