„Dicső István, nagy királyunk, téged ég s föld magasztal”

Nagybecskereken, a piarista- vagy közismertebb nevén gimnáziumtemplomban minden évben egyszer, Szent István-napján, a templom védőszentjének ünnepén mutatnak be szentmisét. Megnyílnak az 1845-ben épült kis templom kapui, s a harangok hívó szava várja a nagybecskerekieket. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, önkéntesek önzetlen segítségére van szükség, akik az ünnep előtti napokban kitakarítják a kis templomot (idén tizenegyen voltak). Sokan vannak, akik pusztán hagyománytiszteletből, lokálpatriotizmusból vagy csak merő nosztalgiából vesznek részt az ünnepi szentmisén. Örömmel, mert mindenkinek valami szép élménye kapcsolódik ehhez a templomocskához. A mai hatvanas-hetvenes korosztály mindig szeretettel emlékezik fiatalkorára, amikor a vasárnapi diákmiséken ők népesítették be a templomot, melynek külön ifjúsági kórusa volt, s msgr. Tietze Jenő apostoli protonotárius még, mint káplán, később, mint fiatal plébános prédikált nekik. Azóta sok víz lefolyt a Bega folyón, Jenő atya nyugdíjba vonult, egykori diákjai tisztes nagyapák, nagyanyák lettek, de sokan közülük szülővárosuktól távol, külföldön keresték és keresik boldogulásukat.

Az idei szentmise előtt msgr. Gyuris László plébános, megkérdezte a jelenlévőktől, kik azok, akik még mint gimnazisták jártak ebbe a templomba. Örömmel nyugtázta, hogy még mindig vannak szép számmal „egykori ifjúsági hittanosok”, akik ezen a napon felelevenítik fiatalkori élményeiket.

Idén az ünnepi szentmise szónoka Fehér Roland bókai plébániai kormányzó volt. Homíliájában kiemelte, hogy Szent István királyként nem csak elrendelte a kereszténység bevezetését, hanem személyes példával járt elöl a magyar nép előtt azzal, hogy megkeresztelkedett. Döntésében az is vezette, hogy a keresztény vallásban olyan értékeket látott, amelyre építhette életét, és amely úton vezethette népét. Felhívta a figyelmet arra, hogy példáját követve, nekünk is nap mint nap lehetőségeket kell keresnünk arra, hogy megtaláljuk az Istennek tetsző utat. A szentmise végén Kiss Nándor református esperes is szólt a megjelentekhez. A tiszteletes úr párhuzamot vont a bibliai Salamon és István király között, hiszen mindkettő a szent szolgálatot vette magára, hogy a népet Istennel szövetségessé tegye.