Emberek jöttek. Messziről…
Emberek jöttek. Messziről. „Zajosak” voltak és mindent „felforgattak”. Sőt, kihangosítókon keresztül, még az utcán is lehetett őket hallani. Felületesen szemlélve, soku(n)knak nagyjából akár így is „lejöhetett” a legutóbbi falumisszió, melyre huszonkét esztendő múltával került sor újra a torontálvásárhelyi római katolikus egyházközségben.
A kettőezertizenhat június hatodika és nyolcadika között megálmodott, egyébként a Nagybecskereki Egyházmegye szervezében megvalósuló három napos rendezvény már az evangelizáció új formáit hozta. Gazdagon átszőve Isten szeretetének az üzenetével, melynek hiteles tolmácsolását e közösségi alkalmak idején többen is felvállalták. Az első nap délutáni szentmiséjét Masa Tamás nagybecskereki segédlelkész celebrálta Pastyik Róbert pancsovai plébánossal, illetve a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Nemzeti Szolgáló Bizottságának elnökével, Kunszabó Zoltán budapesti diakónussal együtt, aki a magyarországi Új Jeruzsálem Katolikus Közösség alapító-vezetője is egyben. A liturgiai rész után a székelyföldi Csíkmenaságról származó Csiszér László tanúságtevő estje következett. Közös énekléssel, személyes tapasztalatokra épülő buzdítással, végül pedig az áldással.
A találkozó második napján msgr. dr. Német László SVD nagybecskereki megyéspüspök celebrálta a szentmisét. Egyaránt integrálva a liturgiai részbe mind Csiszér László, mind pedig a jelen lévő gyermekek hangszeres és énekhangi szolgálatát. A lelkekre helyezett evangéliumi rész a föld sójának, a világ világosságának és a hegyre épített város példázatát hozta, majd ezt követően a helybéli hittanos gyermekek képzőművészeti alkotásaiból nyílt alkalmi tárlat a közösség hittantermében, ahol tíz-tíz munka mutatta be vizuálisan az Irgalmas szamaritánius valamint A tékozló fiú történetét. A kiállított anyag üzenetét szavakkal Zoltán diakónus méltatta. A szervezők a rajzok készítőinek igyekezetét írószerrel és kisebb édességcsomaggal díjazták. A hittanosok lelkes csoportja végül gitárkísérettel egy közös éneket adott elő. Üzenve általa minden jelen-, de a számukra kedves távollevőknek is, az Úrnak bizony mindnyáju(n)kra szüksége van! Az estharang kondulása a templomkertben egybegyűlt közösséget bensőséges szeretetvendégség, agapé közepette találta.
A hiterősítő találkozások szerdán, június nyolcadikán zárultak. A nap délelőttjének folyamán a misszió hordozói a közösséghez tartozó családokat látogattak meg, illetve a nagybeteg és mozgásképtelen katolikus hittestvéreket keresték fel hajlékukban. A lelki egymásra találás és közös építkezés pillanatai a délutáni/kora esti szentmisével – Pastyik plébános celebrálásával, a gyógyító szentségimádással, továbbá a betegek kenetének kiosztásával és az áldással kerekedtek végül teljes egésszé. Búcsúzásként a Tied a dicsőség kezdetű hálaadó ének csendült fel, változatlanul László gitárszolgálatával erősítve. A misszió háttérlogisztikájának koordinátora a magyarországi Szent András Evangelizációs Iskola padéi székhelyű iskolaközpontjának vezetője, Pozsár Ildikó volt.
