Sarlós Boldogasszony ünnepe Székelykevén

pisac: Ft. Csipak Csaba · 2 јула 2015., četvrtak

Szűz Mária látogatásának ünnepét, vagy népiesebben Sarlós Boldogasszony ünnepét, fogadalmához híven az idén is szépen megünnepelte a székelykevei hívőközösség.

Július 2. a székelykeveiekben az ünnep mondandója mellett egy régi tragikus eseményt is felidéz történelmükből. Legbeszédesebbek talán az akkori plébános feljegyzései:

Megemlítendőnek vélem a plébánia történetében ama nappali nagy szerencsétlenséget, mely Székelykeve községet 1901. év július 2-án érte.

Nevezett napon mindjárt a délutáni órákban vészteljes felhők tornyosultak a község és annak határa fölé. A sötétség egyszerre oly mérvű lett, hogy a szobában nem lehetett a tárgyakat megkülönböztetni. A levegő tökéoletesen nyugodt volt és ezen nagy nyugalom és kapcsolatosan a nagy sötétség szorongó érzéssel töltötte el az embrek szíveit. Egyszerre mintegy 2 órakor óriási vihar támadt fel és a sz szoros értelmében lúdtojás nagyságú jegek estek az égből, pusztulást okozva mindenben. Az istenítélet mintegy ½ óráig tartott s midőn elvonúlt, a megsemmisítő rombolás képét hagyta maga után.a templom épület és lakóházak érzékenyen megrongálódtak. A tetőknek csak helyük, a földön hevertek, az ablakok mind betörtek. Az utca fái lomb nélkül s ami a legfőbb, az évben Székelykeve község lakosai nem arattak. Az aratásra váró szépnek mutatkozó termést a hallatlan erejű jégeső a földeket letarolta úgyannyira, hogy csak sejthető volt, hol mi volt vetve vagy ültetve. A legnagyobb nyomor és nélkülözésbe jutott a szerencsétlen nép….

Az egyházközség elhatározta, hogy minden év július 2-át a szerencsétlenség emlékére községi ünnepnap gyanánt üli meg a jövőben.

A fogadalmi ünnep, mint minden évben ünnepi szentmisével kezdődött. A szentmise főcelebránsa msgr. Fiser János pancsovai plébános volt, a szentbeszédben pedig ft. Fehér Roland bókai plébániai kormányzó szólt a hívekhez, rajtuk kívül ft. Pósa Gyula sándoregyházi plébános is jelen volt még a helybeli papokkal együtt. A szentmise végén, a nagy hőség ellenére, az egész közösség együtt imádkozva legyalogol a falu határában állított keresztig, ahol imádkoztak a vetésekért, a jó és bőséges termésért.