XXII. Kárpát-medencei Háló tábor Ágota Falván
A Háló mozgalom évente megszervezésre kerülő nyári családos Háló táborát az idén augusztus 13-19-ig az erdélyi hálós barátaink szervezték. A helyszíne a magyar puszta kellős közepén Ágota Falván volt, ahol csodálatos oázist teremtett az állami gondozásban lévő gyerekek és fiatalok támogatásával foglalkozó Ágota Alapítvány. A mintegy 300 résztvevő a Háló hat régiójából érkezett, Erdélyből, Partiumból, Felvidékről, Kárpátaljáról, Délvidékről és az Anyaországból. Mi délvidékiek közösen utaztunk egy busszal és egy személygépkocsival összesen 41-en. Utazásunkat a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.
A tábor témája Isten és az öt szeretetnyelv, a mottója pedig a János evangéliumából vett Jézusi, idézet „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” volt. A tábor szokás szerint a résztvevők életkorának megfelelően altáborokra oszlott, így volt felnőtt, ifi, tini, ovis és baba, mama, papa altábor.
A délelőtti közös programok, előadások, kiscsoportos beszélgetések, szentmise, délután a felajánlott alternatív programokkal folytatódott, mint amilyenek a spottevékenységek, könyvbemutató, hangszerbemutató, kenyérdagasztás, kürtöskalács sütés, szakmai előadások és más közösségi foglalkozások voltak.
A hátfőtől péntekig tartó teljes napi programok egy-egy szeretetnyelv feldolgozását tűzték ki célul. Minden nap másik régió volt a tábor házigazdája. Hétfőn Erdély, kedden Magyarország, szerdán mi délvidékiek, csütörtökön Partium, pénteken pedig Kárpátalja és Felvidék közösen. A házigazda feladata a táborlakók reggeli ébresztése, a reggeli ima megszervezése és az előadás előtti napi témához, szeretetnyelvhez kapcsolódó Petőfi vers előadása volt. Az előadásokat, ismert magyarországi püspökök és papok tartották, utána pedig egy-egy házaspár tanúságtétele következett a napi szeretetnyelv megéléséről a kapcsolatukban. Mint minden Háló találkozón a táborban is kiscsoportos beszélgetések jelentették mindannyiunk számára a töltekezést és a lelki megerősítést. A délelőtti közös program fénypontja a szentmise volt, amelyet az előadó, püspök-pap celebrált a jelenlévő atyákkal együtt.
Az esti műsorok kulturális jellegűek voltak, táncház, Petőfi est, Csiszér László dicsőítő estje, színjátszó csoport előadása és fergeteges Retró party is.
Az alábbiakban a délvidéki Hálós barátaink beszámolói következnek élményeikről.
Ifi altábori beszámoló
Már kisgyermekként érzékeljük, milyen fontos szerepet tölt be életünkben, az anyanyelvünk. Az a nyelv, amelyen a letöbbet értünk, és amelyen a legegyszerűbben tudjuk magunkat kifejezni. Később azt is megtanuljuk, miként tudjuk ápolni és értékében megőrizni ezt a nyelvet, azonosulni azokkal, akik szintén beszélik, és mennyivel egyszerűbb összhangra találni olyan személyekkel, akiknek anyanyelvét mi is beszéljük. Azt viszont sokan nem tudják még, akik igen, pedig gyakran elfelejtik, hogy szeretetünket is nyelvekben fejezzük ki, szeretetnyelvekben, és hogy minden ember képes érteni és beszélni is őket. Ebben a roppant fontos témában volt szerencsénk tudásunkat és gyakorlatunkat bővíteni, ugyanis az öt szeretetnyelv megismerésére hívott meg bennünket az idei Háló tábor.
A tábor ifi – altáborának keretein belül, többek között tartalmas előadásokat hallgattunk, csapatépítő játékokon vehettünk részt, ismerkedhettünk egymás és önmagunk szeretetnyelvével, kiscsoportos beszélgetésekben vitathattuk meg gondolatainkat. Számomra ez a tábor egy felejthetetlen élmény volt, mely során egy összetartó csapattá kovácsolódtunk. Sokat nevettünk és játszottunk együtt, de annál többet beszélgettünk, mint a szeretetnyelvekről úgy egyéb témákról is. Különösen élveztem azt, hogy bár külön altábor vagyunk, a felnőttekkel és a gyerekekkel is tölthettünk közös minőségi időt, valamint a tiniket is bevonhattuk programjainkba. A szentmiséken együtt áldottuk az Urat, Csiszér László koncertjén pedig együtt dicsőitettük Őt. Minden nap változatos időjárással áldott meg bennünket a jó Isten, így az esőben is táncolhattunk, a Nap fényében is fürödhettünk, mikor melegünk volt lehűlt az időjárás, amikor fázni kezdünk pedig ismét felmelegedett. Olyan volt ez a tábor, mint egy meghitt pillanat, olyan gyorsan eltelt, mégis rengeteget hordozott magában. A legszebb az egészben, hogy minőségi időt tölthettünk együtt, ahol elismerő szavakkal ajándékoztuk meg egymást. A felmerülő problémákat szívességekkel oldottuk meg, útközben pedig gyakran megöleltük egymást. Így tapasztalhattuk tehát meg, milyen csodákra képesek a szeretetnyelvek és így töltöttünk el egy élménygazdag hetet együtt Ágota falván.
Szakács Emese, Csonoplya, ifi altábor
Hétfő, augusztus 14. Első tábori nap
A vasárnapi 10 órás utazás viszontagságai után jól esett a pihenés, amelyet a hétfői nap házigazdái fiatalos ébresztővel szakítottak meg. Nagy várakozással és kíváncsian indultam a tábor első napi programjaira, amelynek a témája az első szeretetnyelv, az elismerő szavak feldolgozása volt. A közös nyitó ünnepség után nagy örömömre régi Hálós barátunkkal, Jávorka Lajos atyával találkoztam, aki a bevezető előadást tartotta és az utána következő tábornyitó szentmisét celebrálta. Lajos atya bevezetőjéből néhány fontos mozzanatot emelnék ki, amelyek emlékezetembe vésődtek. Jézus evangéliumában csak egyetlen egy alkalommal adott parancsot tanítványainak és ez a tábor mottója is egyben, amelyik úgy szól: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket”. Egész tanítása alatt szeretettel szolgálta az embereket és példát mutatott életével tanítványainak. Ez rámutat arra, hogy mennyire fontosnak tartotta a szeretet parancsát. Másik fontos gondolata Lajos atyának, hogy sokkal többet el tudunk érni életünkben, családunkban, munkahelyünkön az elismerő szavakkal, dicséretekkel, mint szidással, a kioktató, kritizáló, lekicsinylő szavakkal. Azok az emberek, akiknek az elismerő szavak a szeretetnyelve megerősítésként élik meg elismerő, dicsérő szavainkat, mint amilyenek például a büszke vagyok rád, különleges vagy, értékes vagy, ügyes vagy, hálás vagyok neked, szeretni való vagy…Ne fukarkodjunk tehát az elismerő szavakkal, mert ezáltal gazdagodik a környezetünkkel a kapcsolatunk és az elismerő szavakkal evangelizálunk.
Az előadás után egy Hálós házaspár tanúságtételét hallhattuk a nap témájával kapcsolatban.
A kiscsoportos beszélgetésben szintén ezt a témakört jártuk körül. A régiós találkozón előkészültünk a szerdai napra, amikor mi délvidékiek leszünk a Háló tábor házigazdái, reggeli ébresztéssel, imával és az előadást megelőző megzenésített Petőfi vers eléneklésével. Késő délután a már hagyományossá vált gasztroest előkészítése folyt nagy lázzal azzal a céllal, hogy egymást megvendégeljük az otthonról hozott étel és ital különlegességeivel. Volt ott minden, ami szem szájnak ingere, erdélyi túrós puliszka, partiumi zákuszka, délvidéki házi sütemények, házikolbászok, kárpátaljai sajt és túró, felvidéki görögdinnye és még sok-sok finom lekvár gyümölcslevek, valamint kisüsti. A gasztroest vége felé táncházi mulatság következett.
Halmai Ági, Muzslya, felnőtt altábor
Egy délvidéki Hálós barátunk, egyedülálló férfi tábori élménye
Életem során mindig óvatosan bántam az alkohollal, még a részegség határáig sem akartam eljutni sosem. Azonban az idő múlásával sikerült ezt a félelmet eloszlatnom és megtanultam, hogy rendkívüli alkalmakor, mint amilyen a Háló táborban megrendezett gasztroest, kár lenne kihagyni az erdélyi köményes pálinkát, az Andris szekszárdi tüzes és intenzíven zamatos vörösborát, a ribizlibor is vérré vált bennem és természetesen a délvidéki társaimmal is koccintottam tálaláskor a haverom által főzött barackpálinkával a sok finom ételkülönlegességek kóstolgatása után. A gasztroest végeztével néhányan még ottmaradtunk a pavilonban minőségi időt tölteni együtt, és jól ránk is sötétedett. Közben a közeli teremben kezdetét vette az elmaradhatatlan együtt éneklés is. Rövidesen úgy gondoltam, hogy ne vesszen már kárba a gondosan felépített jókedvem, csatlakozok én is a dalárdához. Közvetlenül a bejárat mellé ültem, úgyhogy azonnal észrevettem, amikor egy baráti házaspár kislánya és egy felnőtt táborlakó hölgy megjelent a bejáratnál. Láttam a kislány ijedt és fürkésző tekintetét. Azonnal felálltam a kényelmes fotelből, odaléptem hozzá, megfogtam a kezét, ő pedig minden teketória nélkül csatlakozott hozzám. Ahogy az a kis súlytalan és meleg kéz teljes bizalommal, az én fizikai munkához szokott kezemben nyugodott, az olyan örömmel töltött el, amit sosem fogok elfelejteni. Eszembe jutottak Jézus szavai, ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem juttok be a mennyek országába. Megéltem azt az érzést, amit családos barátaim nap mint nap tapasztalhatnak az őszinte, gyermeki bizalmat, ráhagyatkozást és az elvárás nélküli szeretetet.
Jablonszki Sándor, Zenta, felnőtt altábor
Kedd, augusztus 15. Második tábori nap
Hat óra előtt madárcsicsergésre, majd távoli harangzúgásra ébredtem. Mivel volt még egy óra a tábor ébresztéséig, amelyet az anyaországi Hálós barátaink vállaltak, elhatároztam, hogy körülnézek a tábor területén. A gyönyörű napsütésben rácsodálkoztam az épületek tisztaságára, a frissen locsolt és nyírt pázsit üdeségére, a gyermekjátszótér sokszínűségére, a sportpályák rendezettségére, a sétányok és a mesterségesen kialakított tavacska szépségére. Hálával telt szívvel mondtam köszönetet az Úrnak az új napért, melynek a mottója a második szeretetnyelv, a minőségi idő volt. Ennek jegyében ébresztettek és tartották meg a reggeli imát az anyaországi Hálós barátaink, majd az előadás előtti Petőfi vers is erre a szeretetnyelvre utalt. Mike Ervin, nyíregyházi újmisés atya felvezető előadásában szintén e szeretetnyelvről beszélt. Elmondta, kimutatták, hogy a szeretetet úgy tanuljuk meg az életünk folyamán, mint az anyanyelvünket. A szeretetnyelve egyetemes, csak mi emberek más-más tájszólással beszéljünk, vagyis az öt szeretetnyelv közül mindenki a saját szeretetnyelvével érzékeli legjobban a feléje irányuló szeretetet és ugyanezzel a szeretetnyelvvel próbálja mások iránt kifejezni szeretetét. Ha a párunk, gyermekünk vagy ismerősünk más szeretetnyelvet beszél, sokszor félreértésekre kerülhet sor. A minőségi idő olyan együtt töltött idő, amikor osztatlan figyelemmel tiszteljük meg Istent, partnerünket, gyermekünket vagy barátainkat. Ilyenkor élvezzük egymás társaságát és semmi más nem fontosabb, mint hogy megéljük vele, az összetartozás élményét. Az egymásra irányuló figyelmet tanulni kell, erre nagyon jó alkalom lehet ünnepeink közös megtartása, amelyek összekapcsolják a családokat. Az előadást követően egy Hálós baráti házaspár megosztása következett a témával kapcsolatban.
A kiscsoportos beszélgetésben mély megnyílásokkal gazdagítottuk egymást, majd a táborlakók közös szentmisén vettek részt, amelyet Mike Ervin atya celebrált és újmisés áldását adta a tábor résztvevőire.
A délutáni alternatív programok keretén belül Józsa Attila Gyermekláncfű című meséskönyvének bemutatóján vettünk részt. A nap zárásaként a Petőfi jubileumi év jegyében Petőfi esten vettünk részt, ahol a táborlakók közül néhányan a költő verseit szavalták és megzenésített költeményeit adták elő művészi szinten.
Halmai Ági, Muzslya, felnőtt altábor
Szerda, augusztus 16. Harmadik tábori nap
Délvidék ébresztette a tábor lakóit, vezette a reggeli zsolozsmát és egy Petőfi vers eléneklésével („Fa leszek, ha fának vagy virága ..”) nyitotta meg a napot.
A nap témája az ajándékozás volt. Felföldi László pécsi megyéspüspök atya előadásában arról beszélt, hogy a mai ember fogyasztói társadalomban él, elveszítette ajándék létének tudatát. Mindent megvásárolunk. Azt mondjuk: „nekem jár, megérdemlem.”
Az ember boldogsága csak akkor növekszik, ha ajándék. Isten csak egyetlen egy megismételhetetlen házastársat teremtett nekem. Csak egyetlen dolgot tehetek az életemmel: elajándékozhatom. Az élet is ajándék, Isten ajándéka. Ajándék a család, mert van egy ember: aki azt mondta: ” Egy életen át akarlak szeretni”.
Ajándék a hivatás, a hely, ahol élünk, az egyházközség, ahová tartozunk.
Adni kockázatos és nem azért adjuk az életünket ajándékba mert mások megérdemlik.
Jézus a kockáztatás ura, nem a kényelemé. A nyugati társadalmak fiataljai szerint, nekik jár a divat, a kiszolgálás, a kényelem mert nem tanították meg nekik a felnőttek, hogy ők is ajándékká váljanak. Szüleink, nagyszüleink, nem áldozat életet éltek, hanem ajándék életet.
Ma sok felnőtt is sok életet áldoz fel magáért, ahelyett, hogy ő lenne ajándék a családjában. Ha közösséget szolgálok, már nem mondhatom, hogy ,,én vagyok”, hanem “mi vagyunk” mert már közösségben gondolkodunk.
Család nélkül nem lesz egyházközség. Ahogy a család elveszítette erejét, egységét, ezzel az egyház is elveszítette erejét, egységét. A jövő egyháza a hit egyháza lesz és nem a liturgiáé. Családpasztorizációra van szükség. Elviselhetetlen ma egy család keresztjét egyedül cipelni, ezért buzdította a püspök atya a jelenlévőket, hogy járjanak kis közösségekbe, tartozzanak valahová.
Az előadást egy erdélyi házaspár tanúságtétele követte.
Arról beszéltek, hogy nincs tökéletes házasság, kudarcok, kihívások vannak egy kapcsolatban, amit együtt kell a pároknak megélni.
Nem mindig azt kapjuk Istentől, amit kérünk. Sokáig vártak gyermekáldásra, tizenhét évet.
Több lelkigyakorlaton is részt vettek, egymást támogatták a kudarcok idején, amikor görcsösen kérték a gyermekáldást és nem jött. Azt üzenték a többi, hasonló helyzetben levő házaspárnak legyenek kitartóak: higyjenek abban, hogy Isten a rosszból is ki tud hozni jót. Amikor már nem ragaszkodtak görcsösen saját elképzelésükhöz, Isten meghallgatta kérésüket.
Ma egy négy éves kisfiú boldog szülei.
Az előadást kiscsoportos megbeszélések, megosztások követték.
A Bibliodráma csoportban ezen a napon azt a bibliai történetet dolgoztuk fel, amikor Jézus betér egy farizeus házába, de az nem fogadja Jézust kellő tisztelettel. Egy bűnös nő azonban könnyeivel öntözi meg Jézus lábát és hajával törli.
Majd egy imát fogalmaztunk meg a délutánra tervezett Keresztút 3. állomásához. A keresztút a nagy vihar miatt szerdán elmaradt.
Este Csiszér László zenekarával és a tábor lakóival közös Isten dicsőítést tartott.
Burány Margit, Zenta, felnőtt altábor
Csütörtök, augusztus 17. Negyedik tábori nap
A reggeli tornát, mint mindig lelkesítően vezette a gyerekeknek Parajdi Margit. Miután kimozogtuk magukat együtt reggelizett a család (3 gyermekem, szüleim, az öcsém és én). Elvezettem a gyermekeket az ovis, iskolás foglalkozásra.
9 órakor kezdődött a felnőtteknek, ifiknek, tiniknek az előadás, amelyet a pannonhalmi bencés szerzetesrend főapátja Cirill atya tartott.
Az előadás alatt jegyzeteltem, hogy tőle a lényeges bölcsességeket megjegyezhessem, ugyanis a Hálóban minden előadó lényeges emberi értéket ad át. Érdemes leírni őket.
Idézném:
„Szívességgel érünk el a másik szívéig. Párkapcsolatban ez az elején magától érthetődő és a többi szeretetnyelv is. A szívesség egy készség a tettekre. A szívesség azt jelenti, hogy a személy észreveszi, hogy mire van szükség és azt tettekre váltja. Ez egy felnőtt esetében magától érthetődő.
Jézus esetében kiemelt helyen, az utolsó vacsorán nyilvánul meg a szívesség szeretetnyelve, a lábmosáskor.
Párkapcsolatban azt kell megjegyezni, hogy a feleségnek nem segítség kell a házimunkában a
férjtől, hanem partnerre van szüksége, ugyanis a férj nem vendég, hogy segítséget adjon egy ismerősnek, hanem ő is ott él a házban, és természetesen férjként partnere feleségének minden munkában. A gyermek körül a férj nem segít, hanem ez az apai szerepe. Közös felelőségen működik jól egy női és férfi párkapcsolat. Ez mellett a harmonikus párkapcsolat megteremtéséhez hasznos ismernünk a párunk szeretetnyelvét. Lényeges a jó párkapcsolatban, hogy figyelembe vesszük-e egymás szeretetnyelvét. A kérés segíti a szeretet nyelvet, a követelés gátat szab.”
Az előadásban Jézus lábmosással történő szeretetnyelve mellett két érdekes anekdotát is hallhattunk. Az egyik Churchillről, feleségéről és egy utcaseprőről szól.
„Séta közben Churchill és felesége egy utcaseprővel találkozott, aki rájuk köszönt. A feleség
később elmesélte Churchillnek, milyen szívesen emlékszik arra, hogy mikor még kicsi volt fülig szerelmes volt belé. Erre Churchill azt mondta feleségének, ha hozzáment volna akkor most egy utcaseprő felesége lenne. Erre a felesége azt válaszolta, hogy ha hozzá ment volna az utcaseprőhöz, most ő lenne az elnök.”
E történetnek a lényege az, hogy egymást tesszük valakivé, akkor gazdagodik a kapcsolatunk. Úgy érdemes belemenni egy kapcsolatba, ha azt szabadon tesszük. Az az igazi szabadság ha szabadon köteleződünk el és hogy ne érezzük azt, hogy a másik gúzsba kötött. A kölcsönös segítségnyújtás erősíti a kapcsolatot. Ajánlatos a szeretetnyelv igényünket kifejezni, néha emlékeztetni rá a környezetünket.
Churchill történetének lényege, hogy azért születtünk meg, hogy építsünk másokat.
Egy másik történet Salamon királyról szól, ami kiegészíti Churchill történetét.
„Egy ember megkérdezte Salamon királyt, hogy mi a lényege a bölcsességnek. Salamon király pedig szólt a szolgáinak: Hozzatok neki mécsest és benne olajat. Az embernek így felelt: Járd át a váram bal szárnyát, de úgy hogy ne csöpögtesd ki az olajat. Az ember még nézelődött, csak kicsöpögtette azt. Ezután elküldte a jobb szárnyat megnézni, az ember újra kicsöpögtette. Harmadik próbálkozásra az ember az olajra figyelt, de nem látott semmit a palota szépségeiből. Erre Salamon király azt mondta neki, a bölcsesség azt jelenti, hogy egyszerre kell figyelni az olajra és a külvilágra is. Salamon történetének lényege, hogy miközben cselekszünk az életben (külső szolgálat) közben oda kell figyelni a belsőnk táplálására! E kettő egyensúlyban kell legyen!”
A tanulságos előadás után e témával összhangban egy lélekemelő tanúságtétel következett egy partiumi házaspártól.
Ezután mint mindennap, volt egy kis közös terv szövögetés az énekléssel és gitározással kapcsolatban. A gyermekek óvónénije megkért hogy a táborzáró ünnepségen ajándékként kísérjem a gyerekeket énekkel, gitárral. Én ezt szívesen megtettem pénteken az esti gálaműsoron, ugyanis nekem az elismerő szavak mellett a szívesség a szeretetnyelvem.
A Hálótáborban mindig jól érezzük magunkat a családommal, ugyanis itt az 5 szeretetnyelv közül mindegyikben folyamatosan részesülhetünk. A gyermekeim azt mondják a Háló táborról, hogy számukra ez maga a földi mennyország.
Farkas Cseh Csilla, Törökbecse, felnőtt és ovis altábor
Péntek, augusztus 18. Ötödik tábori nap
Péntek, az utolsó teljes tábori nap. A testi érintés szeretetnyelve a középpontban. Kárpátaljai és felvidéki testvéreink vidám éneke, Petőfi Sándor: Befordultam a konyhára versének megzenésített változata nyitotta a délelőtti előadást.
A számunkra már kedves ismerős, Serfőző Levente atya beszélt a testi érintés szeretetnyelvéről. Arról, hogy milyen fontos, hisz az életünk is úgy kezdődött, hogy valaki a karjába vett bennünket. Megérintett. A testi érintés szeretetnyelve fontos számomra. Nagyon szerettem ezt a napot, egész nap töltekeztem. Csoporttársainktól egy meghitt ajándékkal és öleléssel búcsúztunk. Délután sor került az eső miatt elmaradt keresztútra, ami úgy éreztem még szorosabban összekovácsolt bennünket. Este retro partyval zárult a tábor, ahol először történt meg, hogy kimerülésig ugráltam, táncoltam. Jóleső fáradtság érzésével mentem aludni. A tábor véget ért.
És mégis… Volna még… Volna még elismerő szó, mellyel hálát mondhatnék, az együtt töltött időért, a bizalomért, a közösség megtartó erejéért. Volna még idő, hogy beszélgessünk, vagy csak hallgassunk és kiolvassuk egymás szeméből, hogy jó nekünk együtt lenni. Volna még szeretet ajándék, amit adhatok, most talán egy kicsit jobban érzem milyet és hogyan. Jobban figyelek arra, minek örülnél. Volna még szívesség, mellyel szebbé tehetem a napod és könnyebbé. És volna még valami. Volna még ölelés, mert megtartottál, felemeltél, engedtél önmagam lenni, szárnyalni. Remélem magadra ismertél. Köszönöm ezt a tábort! Mindannyiótoknak!
Bollók Eperjesi Éva, Zenta, felnőtt altábor
