Romos templomok jövője

Romos templomok jövője címmel tartottak szimpóziumot Nagybecskereken május 12-én, számos közéleti és egyházi méltóság részvételével. A konferencia szervezője a Katolikus Egyház Szerbiában, amely a Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia keretében működik.

A jeles eseményt a Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia tagjai mellett megtisztelte jelenlétével MSGR: LUCIANO SURIANI, apostoli nuncius; FT. LEONARDO DI MAURO, a harmadik világot támogató bizottságának elnöke;  HAJNAL JENŐ, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke; GAVRILO GRBAN, aki az Igazságügyi Minisztérium egyházakkal és vallási közösségekkel megbízott igazgatóságán belül a katolikus egyházzal megbízott kapcsolatokért felelős. A segélyszervezetek részéről MAGDA KACZMAREK, a Kirhe in Not; PROF. DR. THOMAS SCHWARTZ, a Renovabis vezérigazgatója. A szünetben meglátogatott minket PÁSZTOR ISTVÁN, a Tartományi Képviselőház elnöke, aki üdvözölte az egybegyűlteket.

A találkozó résztvevőit DR. NÉMET LÁSZLÓ SVD nagybecskereki püspök, a Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia elnöke köszöntötte. Bevezetőjében rövid történelmi áttekintést végzett, kiemelve, hogy az adatok alapján 1918-tól napjainkig (habár a legutolsó népszámlálást 2011-ben végezték) leginkább Vajdaságban csökkent a katolikusok száma. A hatályos előírásokkal összhangban a katolikus egyház a szerb államtól – a hívek számával arányban – a történelmi egyházak számára előirányzott összegnek csupán 5%-át kapja. Milyen a reális egyházkép? Mit tesz lehetővé az egyház? Ilyen és hasonló kérdésekre keresték a találkozó résztvevői és előadói a válaszokat, felvázolva egy interdiszciplináris jövőképet.

Fontosnak és aktuálisnak tartom ezt a konferenciát, amelynek témája az elkövetkezőkben is az marad, mert a probléma nagy, annak megoldása összetett, nagyon pénz- és időigényes. Amikor a romos templomok jövőjéről beszélünk, én nem az aracsi pusztatemplomra gondolok, mert annak a jövőjével, a munkálatokkal kapcsolatban van egy kialakult koncepció. A konferencia témája az a sok tíz katolikus templom, elsősorban Bánátban, de Nyugat-Bácskában is sok van belőlük, amelyek mögül kifogyott a közösség. Ahol elsősorban német katolikus közösség volt, akik helyére a II. világháborút követően más vallású lakosok jöttek. Az elmúlt több mint hét évtizedben a gyönyörű épületek magukon viselik az idő vasfogát. A fő kérdés, hogy mit csináljunk, mit tehetünk ezekkel az épületekkel. Elvben három lehetőséget látok: egyrészről van elméletileg esélye annak, hogy azt mondjuk, hogy mivel ezek dűlőfélben vannak, mivel ezek beáznak, mivel egyik részük a tornyának már ledőlt, akkor le kell őket bontani és esetleg egy táblával megjelölni, hogy itt voltak. Ezt én civilizációs értékrendbeli és minden egyéb más szempontból elfogadhatatlannak tartom, ez egy elméleti lehetőség, de gyakorlatilag kivitelezhetetlen. A másik lehetőség az, hogy arra várjunk, hogy majd valami történni fog, helyettünk valaki megoldja. Nem gondolom, hogy ez felelősségteljes volna. A harmadik lehetőség, amiben én ebben a pillanatban prioritást látok, megóvni ezeket az épületeket, és újabb tartalommal fölruházni, újabb tartalommal gazdagítani, és azoknak a helyi közösségeknek, falvaknak a funkciójába helyezni, amelyeknek a területén vannak ezek a templomok. Szerintem, ahol csak lehetséges, ezt az utat kellene járni megőrizve a templomok potenciális szakrális funkcióját időről-időre, amikor erre igény van – mondta PÁSZTOR ISTVÁN.

A Szentszék és a kihasználatlan templomok kérdéséről DR. CARLOS ALBERTO DE PINHO MOREIRA AZEVEDO, a Kultúra Pápai Tanácsa képviselője beszélt: Az elkövetkező tíz évben a templomok valószínűleg 50%-a elveszítheti az elsődleges funkcióját. Fontos, hogy ne anyagi, hanem szellemi értékként tekintsünk rájuk. Ehhez a témához az evangéliumba vetett hittel kell hozzáállnunk, hiszen a Jóisten jelen lesz ezekben az épületekben akkor is, ha már nem eredeti funkciójukat töltik be – hangsúlyozta, s számos példát említett más országok gyakorlatából. Több kulcsfogalom is elhangzott a téma kapcsán, mint a fenntarthatóság és felelősség kérdése, valamint az épületek átadása és transzformációja. Felhívta a figyelmet arra, hogy ha transzformációra kerül sor, minden épületet egyenként kell megvizsgálni, elbírálni, amelyet jól átgondolt kutatás kell, hogy megelőzzön. A döntéseknek valóságalapja kell, hogy legyen, s mindig középtávra kell tervezni.

„Elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát” – A liturgikus tér jelentősége a pasztorációban címmel PROF. DR. CSISZÁR KLÁRA ANTONIA tartott előadást: A liturgikus tér akkor tölti be rendeltetését, ha az a lélekben történő istenhit és a krisztusi közösség formálódásának szolgálatában áll. Az Isten-imádat pedig mindig a jelenben történik, akárcsak a közösségépítés. A tér, a liturgikus tér tehát egy, a jelenben megvalósulni akaró „Krisztus-élmény” szolgálatában van. Mondhatjuk úgy is, hogy az idő és a tér kölcsönhatásban vannak egymással, amelyben azonban az idő fölötte áll a térnek – mondta. Kihangsúlyozta, hogy Romano Guardinitől Ferenc pápa megtanulta, hogy az ellentétek közötti feszültség egészséges, konkrét életerő, mely a mozgást, az elindulást a kilépést szolgálja. Ha egy személy, egy társadalom vagy az egyház nem elmenekül a feszültség elől, hanem egészségesen fenntartja azt, megtalálja benne a fejlődés lehetőségét, s így az növekedéshez vezet, melyben a változás pozitív dinamikája fejlődik ki. Az idő és a tér produktív, életet szolgáló kölcsönhatása érhető tetten aktív közösségeinkben vagy volt tetten érhető. A liturgikus térnek pasztorálszociológiai szempontból kizárólag ebben a produktív, életet szolgáló kölcsönhatásban van jelentősége. A templomok átalakítását vagy lebontását az élet-szolgálat kritériumának fényében vizsgálva az előadó ismertette a Német Püspöki Konferencia 2003-ban megfogalmazott irányelveit az üresen álló és kihasználatlan liturgikus terekkel való bánásmódhoz és azok sorsáról való döntéshez. Az Isten imádása lélekben történik, hangsúlyozta, s két személyes példát is megosztott kiemelve, hogy a liturgikus tér nem önmagáért van, hanem az életért: Azt kívánom, találjuk meg azt a lehetőséget tereink, templomaink kihasználásában minden körülmény között, ahol a mi lelkünk is táncra perdül, és amely a lélekben való Istenimádással felszabadít bennünket a romos, üres letargiából.

PROF. DR. IVICA ŽIŽIĆ előadásának témája A szakrális terek elrendezése – új alkalmazás volt. Felhívta a figyelmet arra, hogy óvatosnak kell lenni a templomok átadásánál, hogy ne veszítsék el szakrális jellegüket. Látásmódja szerint, ha már egy templom nem tudja ellátni eredeti funkcióját, akkor is méltónak kell lenni eredeti karakteréhez. Számára elképzelhetetlen, hogy kávézó, étterem legyen az egykori istenházából, de például könyvtár vagy múzeum helyet kaphat benne.

A katolikus egyház törvényhozása a romos templomokról témában DR. IVICA IVANKOVIĆ RADAK értekezett. Előadása hasznos útmutatás volt az Egyházi Törvénykönyv vonatkozó részeinek – IV. KÖNYV AZ EGYHÁZ MEGSZENTELŐ FELADATA, III. RÉSZ A SZENT HELYEK ÉS A SZENT IDŐK –útmutatásával.

Templomnak azt az istentiszteleti célra szánt, szent épületet nevezzük, melybe a hívőknek joga van belépni az isteni kultusz – főként nyilvános – gyakorlása céljából. (1214. kán.) – idézte. Azonban, ha egy templomot semmiképpen sem lehet istentiszteleti célra használni és nincs lehetőség a helyreállításra, a megyéspüspök átadhatja közönséges, de nem szennyes használatra. (1222. kán. – 1. §.)

Az egyházi gyakorlat és törvények ismertetése mellett a Szerb Köztársaság kulturális örökségének megóvására vonatkozó dokumentumokra is kitért előadásában, amelyekben a templomok kiemelt helyet foglalnak el.

Mind az egyházi, mind a világi törvények, dokumentumok a kulturális örökség megóvását hangsúlyozzák. Ha megtörténik, hogy egy templom profán, világi használatba kerül, nem folytatnak benne többé az istentiszteletet. Az oltárok az épület különálló és sérthetetlen részét képezik, sohasem lehet őket deszakralizálni, hívta fel a figyelmet.

A jótevők és az elhagyott templomok helyreállítása állt PROF. DR. THOMAS SCHWARTZ előadásának középpontjában. A Renovabis – amely egyik nagy támogatója a katolikus egyháznak térségünkben – igazgatója beszélt tevékenységükről. Elmondta, hogy a szervezet anyagi eszközeinek felét az egyházi adóból kapta, de a demográfiai változások miatt, a lakosság elöregedésével ez csökkenni fog: A jövőben elsősorban az emberekbe szeretnénk befektetni. Ösztöndíjakkal szeretnénk befektetni a papok és világiak oktatásába, továbbképzésébe, hiszen évek óta dolgozunk a közösségek fejlesztésén. Kellenek a jó ötletek, a jól átgondolt projektek. Célunk a jövő, a jövő egyházának a támogatása. Olyan projekteket, amelyek nosztalgián alapulnak, nem támogatunk. Olyan építmények restaurálását, amelyek nem a jövőt szolgálják, nem támogatjuk. Fontos, hogy a szinodális folyamatok során, reális helyzetfelméréssel, a helyi közösségek vezetőivel kialakított kapcsolatok során a jövőbe tekintve készítsenek projekteket – hangsúlyozta.

A résztvevők fényképes beszámoló segítségével nyertek betekintést az üres és megrongálódott templomokról Vajdaságban, és egy kirándulás keretében megtekinthették a módosi (Jaša Tomić) műemlékvédelem alatt álló Szűz Mária mennybevétele – Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt templomot.

A konferencia előadásainak anyagát a tervek szerint megjelentetik digitális és nyomtatott formában is.

A szimpózium befejeztével a Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia tagjai május 13-án folytatták ülésüket.