Délvidéki Ifjúsági Háló-találkozó Temerin

AZ Ő KÉPMÁSÁRA LETTÜNK TEREMTVE

2023. április 15-én, Temerinben, Délvidéki Ifjúsági Háló-találkozót szerveztek a délvidéki hálós ifi bogozók, amelyre ötvenhárman érkeztek, Vajdaság különböző helységeiből, de jöttek a Partiumból és a magyarországi előadóval ketten Magyarországról és Kárpátaljáról. A jól sikerült találkozóról két élménybeszámoló is érkezett.

Délvidéki Ifjúsági Háló-találkozó Temerin

Nagy izgalommal szálltam be reggel a kombiba április 15-én. Tudtam, hogy egy olyan eseményre visz majd a jármű, ami eddig kivétel nélkül mindig nagy hatással volt rám.

Már maga az utazás remek hangulatban telt. Mikor megérkeztünk Temerinbe szerető és tárt karok fogadtak minket. Hihetetlenül jó érzés volt találkozni a rég nem látott hálós barátaimmal, és ott folytatni a beszélgetést, ahol az utóbbi eseményen abbahagytuk. Az első programunk egy ismerkedős játék volt, ami közben rengeteget nevettünk, és igyekeztük megjegyezni a számunkra ismeretlen személyek nevét.

Ezt követte Orosz István atya előadása az önértékelésről. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy igen sok bölcsességet hallhattunk tőle, számos dologra felnyitotta a szemünket, és természetesen a nevetés sem maradt el. Az előadásának témáját ezután kiscsoportokban átbeszéltük.  Jó volt hallani a társaim véleményét, és hálás vagyok értük, amiért megnyíltak, és azért is, amiért meghallgattak engem.

A kiscsoportos beszélgetést egy kiadós ebéd követte. A közös ima után együtt elfogyasztottuk a finom fogásokat. A nap további részében műhelymunkákon vehettünk rész. Én Szöllősi Róbert előadására jelentkeztem, ami arról szólt, hogy hogyan látjuk magunkat, másokat és egymást. Nem bántam meg, hogy ide iratkoztam fel, hiszen nagyon tetszett a téma, és az, ahogyan az előadó kifejtette. Számos új információval gazdagodhattam. A barátaimtól hallottam, hogy ehhez hasonlóan a többi műhelymunka is fantasztikus volt. Azok közül az egyiket Micsik Béla tartotta az asszertív kommunikációról, a másikat pedig Kovács Csaba és Kovács Hargita arról, hogy hogyan őrizzük meg értékeinket a házasságban.

A következő program közös játék volt. Leginkább stratégiai és csapatösszerázó. A közösség ismét jókat szórakozott, és sikerült jobban megismernünk egymást. Ezután együtt átfáradtunk a templomba, ahol kezdetét vette a szentségimádás. Az atyától szívhez szóló prédikációt hallhattunk, a zenészek pedig varázslatos hangulatot varázsoltak körénk, és  kimondhatatlan érzés fogott el, miközben kézen fogva, együtt elmondtuk a Mi Atyánkot. A szertartást egy újabb kiscsoportos beszélgetés követte. Itt leginkább humoros játékokat játszottunk, és mindenki elmesélte, hogy milyen érzésekkel tér majd haza a hosszú nap után.

A programsorozatból nem maradt más, mint a vacsora, és végül a búcsúzás. Azt hiszem, mondanom sem kell, milyen nehéz volt elköszönni azoktól a barátoktól, akiket akár hónapok múltán láthatok újra a nagy távolság miatt. Ahogy körbenéztem az arcokon leginkább mosolyt láttam, viszont a szemekben meg-megjelentek a könnyek. Varázslatos élmény volt számomra ez az egy nap, és érzem, több napra van szükségem ahhoz, hogy feldolgozhassam. Az ilyen alkalmak bizonyítják azt, hogy a Háló találkozó sokkal több egy szimpla eseménynél. Általa kialakíthatok életre szóló barátságokat, tanulhatok magamról és másokról, és nem utolsó sorban, fejleszthetem, és építhetem Istennel való kapcsolatom.

Terhes Virág – Zenta

 A HÁLÓ találkozó margójára

Az első HÁLÓ találkozóm 2023. április 15-én volt. Az eseményt az egyik szervező, Szakács Emese ajánlotta. A program szervezése közben kerestek olyan fiatalt, aki tud valamilyen hangszeren játszani, hogy a liturgikus énekeket biztosítani tudja. Én voltam az egyik, aki erre a feladatra vállalkozott. Ez nyomatékosította azt a döntésem, hogy részt vegyek a találkozón.

A napot egy ismerkedős játékkal indítottuk. A lényege az volt, hogy egy táblázatba fel voltak sorolva emberi tulajdonságok, szokások, és rájuk megfelelő fiatalt kellett keresni. Ha egy oszlopban vagy egy sorban minden tulajdonságra találtunk valakit, akkor vége lett a játéknak. Ezután következett Orosz István görög katolikus pap előadása, melynek témája az önbecsülés volt. A lényeg az volt, hogy szeressük és el tudjuk fogadni saját magunkat, de emellett szeressük embertársainkat is. Az atya egy egyszerű ábrával szemléltette előadásának lényegét. Az egyén és a közösség közé a matematikai kisebb jelet tette, amit azt jelenti, hogy a többi embert helyezzük magunk elé, szeressük őket, és ezt mind Isten segítségével, Rajta keresztül tegyük.

A kiscsoportos beszélgetéseken az előadáson feltett kérdésekről kellett beszélgetnünk, de csoporton belül bárki ajánlhatott témát. Magát az előadást nehéz volt felfogni és egyből utána beszélni is róla, mert sok elgondolkodtató mondat, példa hangzott el rajta. Ennek ellenére értékes és érdekes vélemények és gondolatok születtek róla. A beszélgetések mellett voltak még játékok. Ezek közül kiemelném azt, amikor bekötött szemmel kellett a fiatalok egyik csoportjának egy kört, a másiknak pedig egy háromszöget alkotnia. Több-kevesebb sikerrel, de teljesíteni tudtuk a feladatot, jót szórakoztunk rajta.

A szentségimádás következett. Ez remek alkalmat adott mindenkinek arra, hogy kicsit elmélyedjen a gondolataiban, elcsendesedjen, imádkozzon, és persze énekeljen. A liturgikus dalok zenei oldalát Györe Szabolccsal (cselló) és König Dáviddal (gitár) együtt szolgáltuk. A nap végén kaptunk vacsorát, miközben lehetett a többiekkel társalogni, ismerkedni. Zárásképpen egy olyan “játékot” játszottunk, hogy a kezünkre egy madzagot kellett kötnünk, majd egy olyan embernek fűzni rá gémkapcsot, akitől az egész napos program alatt kaptunk valamilyen útravalót vagy csak egyszerűen jól éreztük vele magunkat. A probléma a gémkapcsok mennyiségével volt, mivel sokan jártak úgy, hogy adtak volna még kapcsot, csak elfogyott.

Összefoglalásként elmondhatom, hogy egy gyönyörű és mély témával fűszerezett napon vagyok túl, ami biztos, hogy sokáig el fog gondolkodtatni, mivel az önbecsülés témája egy életre szól. Minden nap felmerül ez a probléma az emberekben. Nagyon sok impulzus ér minket, jó és rossz egyaránt. Ez az információ-tömeg, a sok stresszelés és behatás mellett kell az embernek az önbecsülését fejleszteni, és nem szabad engedni, hogy a külvilág eltorzítsa azt. Ami a program szervezettségét illeti, elégedett vagyok, különösen a sorrendjükkel. A játékok közül nekem szinte mindegyik új volt, ezért is tudtam élvezni. Ilyen játékokat, ha nagyon törném a fejem, akkor se tudnék kitalálni. Örülök, hogy egy szép napot tölthettem el a HÁLÓ keretein belül, és hogy új emberekkel tudtam találkozni.

Tóth Ádám- Ada