Kedves Slavko testvérem, akit a Szentatya szabadkai püspöknek nevezett ki!

Krisztusban kedves testvéreim!

Mire szentelnek fel egy püspököt?

Az elméleti válaszon nem kell sokáig gondolkodjunk. A mai szentelésed által az apostoli testület utódainak közösségébe lépsz. Püspök leszel, apostolutód, akire a világegyház egy részét bízta a jó Isten. Az egyház püspökei testületet képeznek, ez a testület az apostolok testületének az utódja, mely a Szentatyával egységben hordozza a krisztustól kapott hatalom teljességét. Érdemes kicsit elidőzni ennek a gondolatnak a lényegénél és annak gyakorlati következményénél. Mit jelent a krisztustól kapott hatalom teljessége?
Három nagyon lényeges dologra érdemes odafigyelnünk:

1. Kivé válsz te?
2. Milyen részegyházat bíztak rád?
3. Mi a feladatod?

1. Kivé válsz te?

A mi Istenünk, aki a diakónussá, majd pappá szentelésedben megajándékozott kegyelmével most folytatja ajándékozását és megajándékoz a püspökszentelés kegyelmével. Biztosan tapasztaltad már papi életed során, hogy ez a kegyelem nemcsak ajándék, hanem állandó feladat is. Azt a kegyelmi ajándékot, amit ma a szentelésben kapsz, arra nem szolgáltál rá, egyikünk sem szolgált rá. Az Isten ingyenes ajándéka. Ez az ajándék ráépül a te eddigi tapasztalataidra, személyiségedre és abból eddig nem ismert és fel nem tételezett értékeket akar előhozni, melyekkel a rádbízottakat szolgálod úgy, hogy biztosítod számukra a krisztusi utat. A kegyelem tehát nagyon gyorsan feladattá válik. Ezt a kegyelmet nem azért kapod, hogy magadnak megőrizd, hanem azért, hogy élj vele, szolgáld a nyájadat. Új kihívásokkal fogsz szembenézni, de nagyon sok minden marad a régi: a te erősségeid és gyengeségeid, az egészséged nem lesz jobb. Ami azonban jobbá válhat, az a szemed, a füled és a szíved. Élesebben kell látnod a tieid fájdalmát, örömét, bánatát, szorongását, hallanod kell a gyakran ki nem mondott aggodalmaikat, bizonytalanságaikat, reménytelenségeiket és teljes szíveddel kell ezekhez odafordulj.

De a püspökszentelés nemcsak az apostoli testület részesévé tesz. Jézus, a Mester, egy konkrét helyre állít, hogy itt legyél a nyájad jó pásztora. Isten a világegyház egy nagyon érdekes részegyházának a főpásztorává választott.

Hogy lehet ezzel megbirkózni? A mai olvasmányok, amelyeket te magad választottál, megpróbálnak ebben segíteni.  Őrizd meg lelked ifjúságát, a mai napi pozitív tapasztalatát, amely örömet és békét ad, mert tudod, kinek szolgálsz, ki a te Mestered, ki adja neked ezt a küldetést, anélkül, hogy rászolgáltál volna.  Ebben nagy szerepet játszik a személyes kapcsolat Jézussal, a Mesterrel, aki meghívott és a világba küldött. És légy nyitott a Szentlélekre! Mert „a Szentlélek az, aki mellettem áll, hogy támogasson, hogy ne essem el, hanem haladjak, és megőrizzem a lélek fiatalságát.” (Ferenc pápa, 2019.05.28.) Fontos tehát, hogy továbbra is ápold kapcsolatod a Mesterrel, tanulj tőle minden helyzetben, de ugyanakkor tudjuk, hogy Isten emberi kapcsolatokkal is megajándékoz, melyekben megtapasztalhatjuk az ő szeretetét. Legyenek tehát olyan emberek az életedben, akik vigyáznak rád a Mester szemével, akik melletted állnak és szeretnek.

2. Milyen részegyházat bíztak rád?

Egy olyan helyi Egyházban fogsz működni itt Szerbiában, amelyet jól ismersz és amelyet papként évtizedek óta szolgálsz. Látod, hogy ez az egyház alakulóban, születőben van, akkor is, ha gyakran úgy gondoljuk, hogy már-már a halálos ágyánál vagyunk. Napról napra meg akar itt születni az egyház, épülni akar, immár a te irányításoddal. Már több mint ezer éve élnek itt keresztények, az egyház vidékeinken hosszú utat járt be, sok mindent látott, tapasztalt, ennek nyomai mind a mai napig látszanak. Egyik jellemzője ennek a helyi egyháznak, hogy olyan rég időktől élnek itt keresztények, amikor még mindenki csak keresztény volt, keleti vagy latin, de nem használták még a pravoszláv vagy katolikus jelzőket.

A múltnak a jelenre is hatása van és alakítja identitásunkat. Ebben az identitásunkat kialakító folyamatban meg kell tartanunk azt, ami a mi sajátos, katolikus, keresztény öntudatunk, itt, ezen a földön, most, ebben a történelmi pillanatban, akkor is, ha szeretünk a határainkon túlra nézni: északra, nyugatra, keletre vagy éppen délre. De mi itt vagyunk. A Szerbiában élő katolikus egyház tagjai vagyunk, sokszínűségünkkel, ami gazdagságot ad, de tudod jól, nehézségeket is szül. Nem engedhetjük meg, hogy néhány nem eléggé felvilágosított ember más részegyházak szemüvegén át nézzenek minket.

Mi tudjuk, hogy kik vagyunk. Én magyar, te horvát. És még sok más nemzet tagja vallja magát kereszténynek ezeken a tájakon. A nyelvünket, a kultúránkat nem adjuk fel, azt fejlesztjük és minden áron támogatjuk. Életben akarjuk tartani, mert mi itt születtünk, nem vagyunk migránsok vagy bevándorlók, itt vannak a gyökereink. Ez a mi szülőföldünk. Ugyanakkor gondolnunk kell azokra a fiatalabb nemzedékekre is, amelyek már elfelejtették szüleik, nagyszüleik nyelvét: őket is el kell érnünk.

Innét fakad főpásztori szolgálatod egy nagyon fontos eleme: feladatod a keresztények egységen dolgozni. A mi esetünkben itt Szerbiában ez nem dokumentumok kiadását jelenti, hanem a hétköznapoknál kezdődik: jóban lenni szomszédjainkkal, imádkozni az egységért, tanúságot tenni az egység iránti érdeklődésünkről. Akkor is, ha nem nagyon látjuk törekvésünk eredményét vagy gyümölcseit, élni kell az egységet nap mint nap, hiszen egy társadalomban vagyunk, s annak minden árnyoldalát közösen éljük és szenvedjük meg.

3. Mi a feladatod?

Az Evangélium siet itt segítségünkre. Jézus, szokása szerint, két fontos mindennapi dologhoz hasonlítja tanítványainak az életét: Ti vagytok a föld sója, Ti vagytok a világ világossága.

A világosság fényt visz oda, ahol sötétség van és megmutatja azt, hogy mi célja Istennek ezzel a világgal és benne az emberrel. És teszi ezt mindig odavalóan, ízlésesen, összhangban azzal az élettel, amelyet éppen a sötétség és a félelem rabságában talál. II. Vatikáni Zsinatunk lelkipásztori konstitúciója, ezt úgy fejezi ki, hogy „Az öröm és remény, a gyász és szorongás, mely a mai emberekben, főként a szegényekben és a szorongást szenvedőkben él, Krisztus tanítványainak is öröme és reménye, gyásza és szorongása, és nincs olyan igazán emberi dolog, amely visszhangra nem találna szívükben.” Ez a visszhang azt is jelenti, hogy összhangban élek a világgal, az emberekkel, és mindig egy konkrét helyzetben világítom meg az örömhírt. Csak akkor lehetséges a növekedés, ha az egyházi gyakorlat összhangban van az élettel. Együtt érezni a mai emberrel a koronavírus járvány közepette, hol talál visszhangra az a sok fájdalom, mellyel családok százai találják szemben magukat? Bejut a félelmet gyógyító fény? Kívánom neked, hogy légy kreatív és vigyél teremtő és gyógyító fényt oda, ahol sötétség van.

A sót étel tartósítására használták vagy használják ma is. Egy főpásztor feladata, hogy vigyázzon a keresztény életre, őrizze azt, őrizze a tanítás tisztaságára. De ha nagyon szeretné tartósítani a dolgokat, ha túlzásba viszi azt, akkor azok megkövülnek, és elvesztik a funkciójukat. Sokáig sóban tartani élelmet ugyancsak nem jó. A só frissességet kell, hogy adjon, és gondoskodik arról, hogy az étel ízes, zamatos, jó élvezhető legyen.

A sót azonban gyógyításra is használjuk. Az első írásos feljegyzés a só gyulladás csökkentő hatásáról Krisztus előtt 3000-ből származik egyiptomi orvosoktól. Hippokratész is megemlíti a só használatát betegségek kezelésében. A rómaiak is ismerték a só pozitív hatásait. A zsidók a fertőzések elkerülése végett sóval kenték be az újszülöttet, a középkori Európában pedig mérgezések és veszettség ellen is alkalmazták. Ha az egyházmegyédben sóként akarsz működni, akkor gyógyítanod kell a sebeket, a megsebzett embereket. Be kell gyógyítsad azokat a sebeket, melyet az élet akarva-akaratlanul okoz. Egyikünk sem megy súrolások, sebek nélkül az életen végig. Gyakran okozunk mi is sebeket másoknak. Mindannyian. Püspökként azonban különösen is felelősek vagyunk azért, hogy az egyházi gyakorlat gyógyítsa a sebeket, melyet az élet okoz.

Legyen tehát a kegyelem, amit ma kapsz állandó feladattá, melyet a rábízottokért vállalsz itt, ebben a mi gyakran kusza és összetett valóságunkban, vigyél világosságot oda, ahol a félelem és a sötétség lett úrra a szívekben és gyógyítsd az emberek sebeit.

Isten segítsen főpásztori tevékenykedésedben!